Átadott SzívMinta

A szegény özvegyasszony – Mindent Istennek adni

Olvasmány: Márk 12:41–44

IMÁK: Márk 12:43–44

"Jézus ekkor magához hívta tanítványait, és ezt mondta: „Igazán mondom, hogy ez az özvegyasszony többet dobott a perselybe, mint bárki más. A többiek mind a fölöslegükből adakoztak. Ő pedig nagy szegénysége ellenére mindent odaadott, amije csak volt, még a betevő falatjára való pénzét is.”

Elmélkedés

A jeruzsálemi templomban tizenhárom adománygyűjtő láda volt, mindegyik trombita alakú. Mindegyik ládára rá volt írva, milyen fajta adományt gyűjtenek bele. Némelyikben áldozati állatokra, míg másokban a kötelező adóra gyűjtöttek pénzt. Több ládát pedig az önkéntes adományok begyűjtésére helyeztek ki. Az ide befizetett pénz egy kincstárba került, ahonnan összegyűjtötték és elvitték a templomba.

Az összes ember közül, aki a templom udvarán volt és az összes adomány közül Jézus egy özvegyasszony adományát emelte ki: két apró pénzérmét. Az adománygyűjtő dobozok mind az asszonyok udvarában voltak, azon a részen, ahova asszonyok is beléphettek, a belső udvaron és magán a templomon kívül. Jézus a templomon belül bárhol szabadon taníthatott, mégis szándékosan ott foglalt helyet, ahova férfiak és nők is beléphettek.

A lepta, vagy rézpénz, amelyet az özvegy adományozott, hat percnyi munka ellenértéke volt. Ez volt minden vagyona, és szinte semmi értéke nem volt, Jézus mégis nyilvánosan kiemelte, mert felismerte az adomány értékét. Az özvegy hittel odaadta mindenét, amije volt, míg mások a feleslegükből adtak és több tartalékuk volt.

Az özvegy mindent odaadott Istennek. Ha igazán szeretjük Istent, mi is oda tudunk adni Neki mindent. Megtisztelhetjük Istent azzal, hogy Neki adjuk az időnk legjavát, tehetségünk legjavát, és minden imádatunkat és dicséretünket. Ha kicsinek és jelentéktelennek érezzük magunkat, de mégis úgy döntünk, hogy Istent szolgáljuk, azzal Őt dicsőítjük meg. Bár sokféle módon adhatunk és szolgálhatjuk Istent, például időnkkel vagy tehetségünkkel, Isten arra kér bennünket, hogy adakozzunk. Az özvegy adománya megmutatja, hogy nem számít, mennyit tudunk adni, Isten értékeli az áldozatunkat. Ha adunk az Ő országának, nem számít, mennyit, azzal Őt és a kereszten értünk hozott áldozatát dicsőítjük.

Jézust nem érdekli, mennyit tudsz adakozni. Őt az érdekli, hogy mindened odaadd Istennek, örömmel, nagylelkűen, teljes szívvel. Ha az özvegyhez hasonlóan odaadjuk az Úrnak, amit oda tudunk adni, akkor biztosak lehetünk benne, hogy Ő látja áldozatunkat és felhasználja az Ő dicsőségére. Amit az Úrnak adsz, az soha nem vész kárba.