A SZOMBAT ÉS A NAGYLELKŰSÉG

ELMÉLKEDÉS

Mindannyian vágyunk a szentségre és a teljességre. Vágyódunk egy olyan élet után, ami tele van jósággal, éhezünk egy „érintetlen” társadalomra, egy ideális világra. A szombatról szóló parancsolatok többet rejtenek magukban, mint egy utasítás, hogy minden héten vegyünk ki egy szabadnapot. Azzal a felhívással, hogy ünnepeljük meg a Jubileumi évet*, Isten ízelítőt ad az örökkévaló szentségből a választott népének – az örökkévaló szombat ízelítőjét. (*A Jubileumi év a mózesi törvény szerint minden ötvenedik esztendő volt. Ilyenkor pl. pihentették a földeket, szabadon bocsátották a rabszolgákat, elengedték az adósságokat. – A fordító megjegyzése.)

Mózes könyve és az Újtestamentum úgy beszél a szombatról és a Jubileumi évről, mint egy módszerről a nagylelkűség, igazságosság és az Isten népe közötti helyreállítás fenntartására. Minden törzsi család rá volt utalva, hogy egy jelentős földterületet birtokoljon, hogy gondoskodni tudjanak a törzs minden egyes tagjáról.

A szombat parancsolatok egyrészt egyénekként támogatnak minket. Segítenek abban, hogy pihenést találjunk a munkától, és hogy időt szakítsunk Isten dicsőítésére, míg ezzel egy időben a munkánk ellát minket a napi szükségleteinkkel. De még annál is inkább, hogy egyénekként segítenek nekünk, a szombat parancsolatok a közösségben való életre fókuszálnak. A parancsolatok megmutatják, hogy milyen is az Isten, és hogy mi emberek – különösen a keresztények – arra lettünk teremtve, hogy közösségben éljünk. A közös életünket a nagylelkűségnek kellene jellemeznie, mint Isten kegyelmének egy jelképe, amit mi magunk is megtapasztaltunk. Az életünket igazságosságnak kellene jellemeznie, amit elérhetővé teszünk mások számára, mert Isten az igazságosság Istene. Az életünket a helyreállításnak is jellemeznie kellene, hozzásegítve a körülöttünk élőket, hogy méltósággal foglalják el helyüket a társadalomban. Manapság ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy rendelkeznünk kell egy saját földterülettel. Ehelyett elkötelezhetjük magunkat, hogy támogassunk másokat munkát találni, hogy legyen egy jó életterük és egy egészséges társadalmi életük.

Egy globalizált világban a testvéreink közé tartoznak a világ minden táján élő emberek is. Kötelesek vagyunk figyelembe venni az életvitelünk ökológiai következményeit. Amikor a természeti erőforrásokat és a klímát tisztelettel és törődéssel kezeljük, akkor lehetővé tesszük az életet és a nyugalom napját Afrikában, Ázsiában és az egész világon. A nagylelkűség nem ismer földrajzi határokat.

ELMÉLKEDŐ KÉRDÉSEK

• Megtapasztaltam-e már személyesen a nagylelkűséget, igazságosságot vagy a helyreállítást más embereken keresztül?
• Mit tanulunk meg Istenről olyankor, amikor az emberek nagylelkűek, harcolnak az igazságtalanság ellen és segítenek más embereknek helyreállítani a méltóságukat?
• Hogyan élhetem meg a szombat parancsolatait – eltekintve a pihenéstől – a társadalmi igazságosság lehetőségeként?
• Életem mely területén tudom gyakorolni a nagylelkűség új irányait?

IMATÉMÁK

• Imádkozunk azokért az emberekért, akik hatalmas igazságtalanságot élnek meg.
• Imádkozunk azokért, akik a társadalom peremén egy méltóságteljes életre vágynak.
• Imádkozunk azért, hogy a gyülekezet tükrözze vissza Isten nagylelkűségét és igazságosságát.
• Uram, mutasd meg nekem, hogyan tudom megosztani az igazságosságot és a nagylelkűségedet a mindennapi életemben.

JAVASOLT IMÁDSÁG

Köszönöm Neked, Mennyei Atyám, hogy mérhetetlenül nagylelkű vagy hozzánk. Abban csúcsosodik ki, hogy Fiadat adtad, hogy meghaljon értünk. Nemcsak a földi életével mutatta meg nekünk a Te kegyelmed és igazságosságod, hanem a kereszthalálával és a húsvéti feltámadásával lehetővé tette, hogy részesüljünk a Te kegyelmedből és igazságosságodból.