A BarátságrólMinta

Péntek: Támogatás egy bukott világban

Olvasd el: Zsidók 10:24–25, Ruth 1:16–17

IMÁK: Zsidók 10:24–25

„Figyeljünk oda egymásra is! Biztassuk egymást az isteni szeretetre és a helyes tettekre! Ne hanyagoljuk el a közösség összegyülekezéseit — mint egyesek teszik —, hanem bátorítsuk egymást! Annál is inkább, mivel látjuk, hogy közeledik az a bizonyos Nap!”

Elmélkedés

Egymás terhének hordozása nem könnyű feladat. Néha szó szerint kell érteni: amikor egy barátunk költözik, segítünk le-, és felvinni a nehéz bútorokat és dobozokat a lépcsőn, berakni azokat a költöztető kocsiba, majd kipakolni az új helyen. Néha ezek a terhek érzelmi vagy lelki jellegűek, mint amilyen a gyász, a mentális betegség vagy a hitbéli vívódások. A teherhordás fárasztó lehet, sokunkat meg is kísért a feladás gondolata. Ha úgy érezzük, hogy már így is túl sokat tettünk a barátainkért azáltal, hogy a fizikai, kézzel fogható terheiket cipeltük, akkor igazán kecsegtető lehet a lelki-szellemi terhek hordozása alóli kibúvás gondolata.

De egy jó barát nem fordít hátat a kapcsolatnak. Ahogyan a gyülekezetnek is feladata, hogy nehéz időkben is találkozzon, ahogyan Ruth is hűséges volt Naomihoz, pedig nem volt köteles vele maradni – úgy kaptunk mi is elhívást barátaink támogatására.  Bátorítani egymást arra, hogy szeressük Istent, hogy igazán és hűségesen szolgáljuk Őt. Az a pillanat, amikor a legkönnyebb lenne lemondani valakiről, egyben az a kritikus pillanat is, amikor megmutathatjuk, hogy a szeretetünk nem magunktól, hanem Istentől származik. Ő az egymás iránti hűségünk forrása. 

Ima

Istenem, segíts, hogy jól szeressem a barátaimat! Mutasd meg, kinek van most szüksége a támogatásomra, és hogyan juttathatnám el hozzá a Te erődet! Ámen.