A BarátságrólMinta

3. hét: A barátság áldása

Hétfő: Az aranyszabály

Olvasd el: Lukács 6:31–36

IMÁK: Lukács 6:31

„Úgy bánjatok az emberekkel, ahogyan szeretnétek, hogy bánjanak veletek!”

Elmélkedés

Néhányan közülünk számon tartják fejben a barátságaik állását: jó pont a kedvességre és a nagylelkűségre, rossz pont a durva beszédre, vagy egy beteljesítetlen ígéretre. Segítséget nyújtunk egy rászoruló barátnak, ha ő is így tett velünk, de akkor már nem, ha úgy gondoljuk, nem érdemli meg. Lehet, van bennünk olyan érzés is, hogy a barátunk, akinek segítettünk tartozik nekünk. Ezek a gondolatok nem Jézustól jönnek, Ő nem ilyen viselkedésre hívott el minket.

Az első századi világ nem sokban különbözött a mostanitól ebből a szempontból: az ember kölcsönösséget vár. Ha valaki kedves veled, te is kedvesen bánsz vele. Ha valaki megbánt, visszavágsz. Jézus parancsának ugyanolyan súlya van ma is, mint régen: szeress szabadon, semmit sem várva cserébe. Ahelyett, hogy aszerint választunk barátokat, kitől mit kaphatunk – gazdagsága, hatalma, befolyása alapján – legyünk készen szabadon szeretni, feltétel nélkül. Isten irgalmas volt velünk szemben, amikor megérdemeltük volna a haragját, és mi is megmutathatjuk a világnak ezt a megváltó igazságot azzal, ha jól bánunk másokkal anélkül, hogy viszonzást várnánk.

Ima

Istenem köszönöm, hogy jobban bánsz velem, mint ahogy megérdemlem! Add nekem is ezt a kegyességet, hogy így tudjak szeretni másokat. Ámen.