A BarátságrólMinta

Kedd: A bibliai barátság célja

Olvasd el: János 17:20–24

IMÁK: János 17:22–23

„Azt a dicsőséget, amelyet tőled kaptam, továbbadtam nekik, hogy ők is abban az egységben éljenek, ahogyan mi egységben élünk. Én bennük élek, és te, Atyám énbennem — hogy ők is eljussanak a tökéletes egységre. Ennek láttán majd az egész világ felismeri, hogy te küldtél engem, és őket is ugyanúgy szereted, ahogyan engem.”

Elmélkedés

A világnak nagy tapasztalata van az egészségtelen kapcsolatok terén. Azok, akik nem hisznek az Úrban, a barátságot sokszor a pletykálkodás és a másik kirekesztésének a helyeként értelmezik; csak akkor segítenek egymásnak, ha viszonzásban reménykednek, a barátságaik telve vannak veszekedéssel és széthúzással. Nekünk, mint tanúknak, az is a feladatunk, hogy valami mást mutassunk a minket figyelő világnak. Ha a barátságainkat az önfeláldozó szeretet jellemzi, akkor Isten világ iránti önfeláldozó szeretetére mutatnak. 

Az Atya azért küldte a világba a Fiút, hogy megmutassa, mi az igaz szeretet és nekünk is hasonló küldetést szánt. Ha a kapcsolatainkat őszinteség, kegyelem és szolgálat jellemzi, akkor meg tudjuk ragadni azok figyelmét, akik ilyen kötődésre éheznek. Nem könnyű ilyet találni, nekünk pedig lehetőségünk van arra, hogy nem csak, hogy megmutassuk másoknak, milyen egy ilyen kapcsolat, hanem őket is bevonjuk magunk közé. Ha zavar az, hogy mennyi evangelizációs próbálkozás fulladt kudarcba, akkor lehet, hogy vissza kell lépnünk egyet és feltenni a kérdést, hogyan lehetnénk jó barátai másoknak. Egymás iránt érzett szeretetünk – és az, hogy ebbe másokat is bevonunk – lehetőséget adhat, hogy arra mutassunk, aki elküldött minket.  

Ima

Uram, hozz olyan embereket az életembe, akikkel megoszthatom a szeretetedet! Erősítsd meg a barátságaimat, hogy azok a Te szeretetedet mutathassák meg a világnak. Ámen.