Kezdetben - 1 Mózes 1-11.Minta

Olvasd el: 1 Mózes 2:15–17; Zsoltárok 19:7–11

IMÁK: Zsoltárok 19:7–8

„Az Örökkévaló tanítása tökéletes, helyreállítja az ember lelkét. Az Örökkévaló törvénye megbízható, bölccsé teszi még az egyszerű embert is. Az Örökkévaló rendelkezései helyesek, megörvendeztetik szívünket. Az Örökkévaló parancsai világosak, megvidámítanak bennünket.”

Amikor Isten megteremtette a kertet, két fontos fát is elhelyezett benne: az Élet fáját és a Jó és a Rossz tudásának a fáját. (Mózes első könyvének szerzője itt szól először a jóról és a rosszról). A fák ültetésével elkészült a színpad az elkövetkezendő események számára; a színpad, amelyen az első emberpárnak és utódaiknak folyamatos küzdelem során kell választaniuk a jó és a rossz közül. 

Isten azért helyezte az embert a kertbe, hogy az törődjön vele és gondozza. Pontos utasításokat adott Ádámnak és Évának, és megparancsolta, hogy ne egyenek a Jó és a Rossz tudásának fájáról. Isten tudta, hogy ha esznek róla, meg fognak halni. A parancsolatban említett halál nem csupán a fizikai halálra korlátozódik, bár az is kétségtelenül hozzátartozik. A halál, ami az emberre várt a fa gyümölcsének megkóstolása után az Istentől való elidegenedés és eltávolodás volt, ami drámai változásokat hozott a Teremtőhöz fűződő viszonyukba. 

Az, hogy ne egyenek a Jó és a Rossz tudásának fájáról az első parancs volt, amelyet Isten az embernek adott. Úgy, ahogy Isten a teremtés minden részletét céllal és szándékkal alkotta, úgy ezzel a parancsolattal is terve volt. Isten tudta, mi történne, ha ennének a fáról, ezért tiltotta ezt meg nekik.

Isten az emberiségnek adott első parancsa jó volt: az volt a célja, hogy megőrizze az ember életét, és Isten minden egyes parancsa ezt a célt szolgálja. Megőrzik életünket, bölcsességet és örömet adnak. Hatalmas értékkel és céllal bírnak, és követésük által iránymutatásra és áldásokra lelhetünk. Bár könnyű látni, hogy Isten első parancsa helyes volt, nem mindig könnyű belátni, hogy a többi parancsa is az. Ha a szívünkkel Rá figyelünk, akkor bölcsességre lelhetünk a parancsaiban, megtartásukban pedig örömre és életre.

Mennyei Atyám, a Te törvényed tökéletes. A Te törvényed megőrzi az életemet. Támaszkodhatok útmutatásodra és bölcsességet nyerhetek parancsolataidból. Hiszem, hogy szavaid értékesebbek az aranynál. Segíts, hogy jobban vágyjam a Te útjaidra, mint a sajátjaimra. Ámen.