Jöjjön el a Te országodMinta

IMÁDSÁG:

Istenem, köszönöm neked, hogy Te előbb szerettél engem. Taníts meg arra, hogyan szeressek jól másokat.

OLVASMÁNY:

Egy Edward Flanagan nevű pap 1917-ben megnyitott egy fiúotthont a nebraskai Omaha-ban, hogy segítsen a legrászorultabb és legsebezhetőbb fiúkon. Az árvaház hajléktalanokat, büntetett előéletű fiúkat és fogyatékosokat fogadott be. Az egyik ilyen fiú Howard Loomis volt, aki gyermekbénulásban szenvedett és súlyos lábmerevítőket hordott. Flanagan atya az egyik nap meglátta az egyik idősebb fiút, amint Howardot felviszi a lépcsőn. Flanagan atya megjegyezte ezt a kedvességet és megkérdezte ettől a fiútól, hogy „Nem nehéz?”. Erre a fiú azt felelte, hogy „Egyáltalán nem nehéz, atyám… ő a tesóm”.

Ez a csodálatos kép megmutatja, hogy mit is jelent „elviselni egymást”. Amit ebben az igeszakaszban „elviselni”-nek fordítunk az egyúttal „elhordozni”-t is jelent. Ez azt a képet tárja elénk, hogy felemelünk vagy cipelünk valakit. Pont úgy néz ki a szeretet, ahogyan az említett fiú felvitte Howardot a lépcsőn.

Egy bizonyos értelemben valakit szeretni azt is jelenti, hogy kitesszük magunkat a szenvedéseknek. Az ő szomorúságuk a miénk lesz. Ez az egyik oka annak, hogy védjük magunkat és lassúak vagyunk másokat szeretni. Igen csak nehéz tud lenni az, hogy kitegyük magunkat egy kapcsolatnak, ami nehéz és kényelmetlen dolgokat igényelhet tőlünk.

Mindazonáltal Isten pontosan ezt kéri tőlünk, hogy mint Jézus követőinek közössége, így cselekedjünk egymással. Olyan szeretetre hív el bennünket, aminek ára van. Isten nem kér olyan dolgot tőlünk, amit Ő maga ne tett volna meg először értünk. Isten nem emelt falat a szíve köré, hogy megvédje magát tőlünk. Ő nagylelkűen kiöntötte azt. Jézus összekötötte a maga szívét a miénkkel. A mi szenvedéseinket a maga szenvedésévé, a mi fájdalmainkat a maga fájdalmává tette; és azt kéri, hogy ezt mi is tegyük meg másokért. Részben így mutatkozik meg az, hogy „éljetek méltón ahhoz az elhívatáshoz, amellyel elhívattatok.”

ELMÉLKEDÉS:

Gondolj vissza az életedre. Mikor szeretett téged valaki úgy, ahogy Jézus? Ha még el tudod érni azt az embert, aki eszedbe jutott, egyeztess vele egy találkozót ezen a héten vagy a következőn – egy kávézást, vagy egy Zoom hívást. Találkozzatok és tudasd vele, hogy milyen változást hozott az életedben az, hogy ő „elviselt” téged.

Most pedig képzelj el valakit, akivel évekkel később együtt ültök és ő ugyanezt mondja neked.

Kérd a Szentlelket, hogy adja meg neked a maga látását és szívét az emberek felé. Kérd, hogy ugyanúgy láthasd őket, amiként Ő, és válaszolhass ugyanúgy, amiként Ő.