Jöjjön el a Te országodMinta

IMÁDSÁG:

Istenem, úgy szeretnélek látni téged ma, amilyen valójában vagy. Segíts, hogy helyes legyen az istenképem.

OLVASMÁNY:

Várj! Tudom mire gondolsz – nem ugyanezt olvastam tegnap? Így van, viszont kettő nagy gondolatról esik szó ezekben az igeversekben, így két napra osztottuk el őket. Tegnap arról volt szó, hogy munkáljuk ki azt, amit Isten már kimunkált. A mai napon a félelem lelki növekedésben eltöltött szerepéről lesz szó.

Bármilyen kellemetlennek is tűnik ez a gondolat, Pál arról beszél, hogy „félelemmel és rettegéssel munkáljátok üdvösségeteket”. Hajlamosak vagyunk elengedni a fülünk mellett ezt a dolgot a kultúránkban, azt gondolván, hogy ez a vaskalapos valláshoz tartozik. Nem akarunk Istenre úgy gondolni, mint akitől félni kéne, igaz? Hogyan lenne ez a segítségünkre?

Nos, képzeld el, hogy a tengerparton vagy egy kisgyerekkel. Jó ötlet lenne, hogyha csak rámutatnál az óceánra és azt mondanád „Menj és szórakozz, én addig itt fogok feküdni és pihenek egy picit”? Nyilván nem! Ez rém felelőtlen dolog lenne, nem igaz? Kézen fogva vezetnéd a kissrácot egészen addig, ahol a hullámok a parttal találkoznak. Megmutatnád neki, hogy milyen ereje van a hullámoknak és mesélnél neki az áramlatok húzó erejéről. Azt szeretnéd, hogy egészséges mértékű tisztelete legyen az óceán felé, mert az sokkal nagyobb és jóval erősebb, mint ő. Sosem akarnád, hogy tudatlanul belerohanjon a vízbe, nem tudván mivel van dolga, igaz? Másrészről viszont azt sem szeretnéd, hogy az óceántól rettegve kapaszkodjon a járdába. Megmutatnád neki, hogyan lehet játszani, fröcskölni és szórakozni a hullámokban, mert a tengerpartra látogatásnak pont ez a lényege. Amikor valami olyan nagy erejű dologról beszélünk, mint az óceán, akkor meg kell találnunk a megfelelő egyensúlyt a szeretet és a tisztelet között.

Hasonlóan ehhez, amikor a Biblia az Isten félelméről beszél, akkor nem arról van szó, hogy rettegni kellene Istentől. A lényeg az, hogy legyen egy egészséges szintű tisztelet Isten felé, abból a tényből kifolyólag, hogy Ő sokkal nagyobb és erősebb, mint azt mi valaha is felfoghatnánk. El kell ismernünk, hogy Istennel szemben nem mi hozzuk meg a döntéseket. Teljesen kívül esik a mi irányításunk és befolyásunk alól – ő a mindenható Alkotója a világmindenségnek! Nem tehetjük zsebre és hordozhatjuk őt magunkkal, mint valami jó szerencsét hozó talizmánt.

Mindazonáltal vegyünk figyelembe, hogy ez az ismeret nem azt a célt szolgálja, hogy eltávolodjunk az Istentől; sőt ennek éppen az ellenkezője az igaz. Amikor felfedezünk egy egészséges „félelmet” az Úr felé, akkor sokkal kisebb annak az esélye, hogy magától értedődőnek vegyük az irántunk tanúsított szeretetét. Ez táplálja a csodálatunkat és közelebb visz hozzá.

ELMÉLKEDÉS:

A helyes istenkép lényeges része az Istennel való kapcsolatunknak. Könnyű közeli barátjává válni az Istennek, miközben elfelejtjük, hogy milyen nagy is Ő valójában.

Íme egy pár kérdés az elmélkedésre…

Gondoltál valaha túl keveset az Istenről? Mi lett ennek a korlátozott látásmódnak a következménye? Az életed mely területein érezted már Isten szeretetét magától értetődőnek?

Kérd Istent, hogy adjon neked egészséges és hasznos „félelmet” iránta, hogy olyan hatalmasnak és erősnek lásd Őt, mint amilyen Ő valójában. Aztán pedig köszönd meg a mérhetetlenül nagy szeretetét irántad, ami ahhoz vezetett, hogy minden hatalmát félretéve meghaljon érted a kereszten, hogy veled élő kapcsolatba léphessen.