Adj teret annak, ami fontos: öt lelkigyakorlat a nagyböjtreMinta

Lelkigyakorlat: A böjtölés

Mi jut eszedbe a böjtölésről?

Talán önmagukat szándékosan éheztető embereket képzelsz el. Esetleg egy száraz kenyéren, elvonultan élő szerzetest. De az is lehet, hogy egyáltalán nem szeretsz a böjtölésre gondolni.

Jézus negyven napig böjtölt a pusztában. A tanítványaival folytatott beszélgetésekből az derül ki, hogy tőlük is elvárta a böjtölést.

Persze kényelmetlen lehet Isten meghallgatását úgy bevezetni az életünkbe, hogy közben megvonunk magunktól élvezetes dolgokat – kiváltképp, ha a világunk az élvezeteket dicsőíti.

Íme három érv a böjt fontossága mellett:

A böjtölés megszabadít attól, ami megakadályozza Isten jelenlétének megtapasztalását. Arra kényszerít, hogy észrevegyük életünk azon részeit, amelyeket késő esti tivornyázással és közösségi oldalak görgetésével igyekszünk elfojtani. Közben megtanít minket arra is, hogy a szükségleteink kielégítését rábízhatjuk Jézusra.

A böjtölés arra ösztönöz minket, hogy adjunk fel valamit, amit szeretünk, olyanért cserébe, amit még jobban szeretünk. Habár nehéznek és kellemetlennek tűnhet megválni attól, amit szeretünk, például az evéstől, ez mégis lehetőséget teremt arra, hogy megtapasztaljuk azt a nagyszerű örömöt, amit akkor érezni, amikor Jézus ad erőt nekünk.

A böjtölést gyakran egy áttörés követi. Mózes negyven napig böjtölt, amikor megkapta a Tízparancsolatot, Dániel látomását egy háromhetes böjt előzte meg, és Jézus negyven nap böjt után győzte le az ördögi kísértést. A kitartó áldozatot Isten mindegyik esetben megvilágosodással, erővel és áttöréssel jutalmazta.

A következő lépés: Próbálj meg teljesíteni egy egynapos böjtöt! Ha még nem vagy gyakorlott böjtölő, akkor egyszerűsítsd le. Csak az a cél, hogy végigcsináld. Ha közben kimerültnek kezded érezni magad, használd a kimerültséget arra, hogy Istenhez beszélj és Őt hallgasd. Amikor végeztél a böjttel, írj le mindent, ami kiemelkedő volt közben számodra.