Az advent testtartása: Napi karácsonyi áhítatMinta

A kényelem teremtményei vagyunk. Egy olyan kultúrában élünk, mely a kényelem és a biztonság körül forog. Előnyben részesítjük azt, hogy a fűtött kocsink kényelméből rendeljünk a gyorsétteremnél, mint hogy ki kelljen szállnunk az autóból.

Dönthető székek vannak a mozikban, hogy kényelmesen hátra tudjunk dőlni, miközben nézzük a filmet. Csak megnyomunk egy gombot, hogy rögtön behajthassunk a garázsunkba, ezáltal viszont valószínűleg elszalasztjuk annak a lehetőségét, hogy a szomszédainkkal beszélgessünk.

Habár ezek az apró kényelmi dolgok nem rosszak, a kényelem magában hordozza azt a veszélyt, hogy imádjuk azt. Erre akkor döbbenünk rá igazán, amikor nemet mondunk olyan szent, vakmerő és csodálatos lehetőségekre, melyekre Isten hív minket, mert félünk kilépni a saját komfortzónánkból.

A kényelem iránti vágy elkezd beszivárogni az életünk többi területére, és lehajtott fejjel és ökölbe szorított kézzel kezdünk el élni.

A kényelem iránti túlzott vágy széttöredezett dinamikára utal: nem bízunk teljesen Isten jóságában és gondoskodásában.

Ha hisszük, hogy Isten jó és értünk van, akkor biztosan tudhatjuk, hogy amire Ő elhív minket, azon át is fog vezetni. Jézus megígéri, hogy minden szükségünket kielégíti, ezért nem kell félnünk, hogy kilépjünk az ismeretlenbe.

Amikor képesek vagyunk Istenben teljesen és szabadon megbízni, akkor sokkal természetesebben élhetünk: felemelt fejjel, hogy észrevegyük a környezetünk szükségeit, és nyitott kezekkel, hogy Isten nagylelkűségével összhangban önmagunkat adjuk másoknak.

Elmélkedés:

• Életed mely területein küszködsz azzal, hogy bízz Istenben?
• Mit jelent számodra a bizalom ebben a karácsonyi időszakban?
• Mitől félsz, mi történne, ha olyan nyitottsággal élnél, ami már talán kényelmetlen lenne számodra?

A vigasztalás Istene erősítsen meg téged ma, ahogy kinyitod a kezedet és bízol Benne.