Az advent testtartása: Napi karácsonyi áhítatMinta

Mária dicsőítő énekét, melyet a  Lukács 1:26-55 szakaszban olvashatunk, Magnificatként  is ismerjük (1:46-56). A latin „Magnificat” szó azt jelenti, „lelkem magasztalja az Urat”. 

Néha átsiklunk Mária szerepén karácsony történetében. 

Elképzeljük, ahogy alázatosan, szelíden és csöndesen aláveti magát mindannak, amit Gábriel angyal üzenete előrevetít számára. De egy pillanatra gondoljunk csak bele, milyen érzés is lehetett mindez Máriának! 

Vegyél mély levegőt, és képzeld bele magad a helyzetbe! Egy fiatal, szegény nő most kapta a hírt, hogy gyermeke lesz – nem is akármilyen gyermeke, hiszen a fiú Istené a Szentlélek által. Ráadásul Mária ekkor még nem is házasodott össze vőlegényével, Józseffel! 

Elképzelni is nehéz, micsoda félelem foghatta el Máriát a hír hallatán. Mit gondol majd a vőlegénye? Vajon elfordul tőle a családja? Kitagadja a közössége? És egyáltalán hogy kell felnevelni Isten fiát? 

Isten terve Mária számára azt kívánta, hogy a lány a kezét az önátadás és hit gesztusával nyújtsa Felé, és az engedelmességnek ebben a testtartásában Mária lelke Istent magasztalta.

Elmélkedés: 

• Egy percre éld bele magad Mária helyzetébe! Te hogyan éreznél az ő helyében? 
• Olvasd el a 46-56 szakaszt! Mit árul el Mária éneke az Atyához való viszonyulásáról? És a saját életével kapcsolatos szemléletéről? 
• Mit taníthat neked Mária válasza, az, ahogy ő nyitott kézzel élt?

Csorduljon túl a szíved ma, amikor hittel kinyitod a kezed és átadod magad Istennek!