Mélyen gyökerező életMinta

„Önvizsgálat”

Az önvizsgálat egy olyan életmód része, amely figyelembe veszi a belső világunkat a saját jóllétünk és a felebarátaink helyes szeretete érdekében. 

A modern élet jórészt ellentétben áll ezzel az életformával. A napjainkat gyakran mind stratégiailag, mind tudat alatt úgy szervezzük meg, hogy ne kelljen a felszín alá tekintenünk. Sokszor olyan gyülekezetekhez húz a szívünk, ahol nem kell magunkba néznünk. Arra használjuk Istent, hogy Isten és önmagunk elől fussunk.

A 139. zsoltárban egy olyan ember szívébe nyerünk betekintést, aki mélyen gyakorolta az önvizsgálatot: Dávidéba. Az első tizennégy igevers arról szól, milyen jól ismeri Isten az embereket, különösképpen Dávidot. Ám a zsoltár végére az az érzés keletkezhet bennünk, hogy bár Dávid tisztában volt azzal, hogy Isten mindent tud róla, ő maga nem tudott mindent önmagáról. Dávid következő szavai befelé fordulásról és megvallásról tesznek bizonyságot: 

Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! 

Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat! 

Nézd meg, nem járok-e téves úton, 

és vezess az örökkévalóság útján! (23–24. vers) 

Sokan vágyunk megismerni Istent, de emellett szükségünk van arra is, hogy megismerjük önmagunkat. Dávid elismerte, hogy Isten mindent tud, ezért ahelyett, hogy arra kérte volna Őt, hogy fedje fel előtte Önmagát, azt kérte Istentől, hogy a saját szívét (Dávidét) vizsgálja meg. Dávid szíve arra volt berendezve, hogy a felszín alá ásson. 

Az előző napokon a hallgatás fontosságára hívtam fel a figyelmet. A szemlélődés lényege, hogy odafigyelve hallgassuk Isten szavát. A megbékélés lényege, hogy odafigyelve hallgassuk egymást. Az önvizsgálat lényege pedig az, hogy odafigyelve hallgassuk önmagunkat. 

Amikor a zsoltárok vagy egyéb bibliai szövegek segítségével vizsgáljuk önmagunkat, elkezdjük észrevenni a belső világunk elérésének és bevonásának fontosságát. Ám ez munkával jár. A 139. zsoltárban Dávid három olyan dolgot tett hatékonyan, amit mi is követhetünk. Egyrészt időt szánt az önvizsgálatra, másrészt felajánlotta a belső világát Istennek, harmadrészt pedig elég bátor volt ahhoz, hogy szembenézzen önmagával. Velünk mi a helyzet?

Tedd fel magadnak a következő kérdéseket: Ma mi miatt vagyok dühös? Mi miatt vagyok szomorú? Mi miatt szorongok? Minek örülök? Gondolkozz el a válaszokon, és engedd, hogy imává formálódjanak benned!