Erőt kaptunk - Egykor és most Minta

Olvasd el!: ApCsel 7:1–53; Zsoltárok 146:6
IMÁK: ApCsel 7:48–50; Zsoltárok 146:6

„De a Magasságos Isten nem olyan templomban lakik, amit emberek építenek. Amint a próféta is mondja: „Azt mondja az Örökkévaló: A Menny a trónom, és a Földön pihen lábam. Miféle házat építhetnétek nekem, milyen helyet, ahol megpihenjek? Talán nem az én kezem teremtette mindezeket?”

„Mert az Örökkévaló teremtette a Mennyet, a Földet, a tengert, és mindent, ami bennük él. Hűségesen megőrzi ő, akik benne bíznak!”

Miután Istvánt elfogták, a jeruzsálemi tanács elé vitték. István Krisztus evangéliumát Izráel népének történetén keresztül mondta el. Bizonyságtétele világgá kürtölte, hogy Jézus Krisztus Isten Fia, a megígért Messiás, az Egyetlen, aki elveszi a világ bűneit.

Üzenetének végén István kijelentette, hogy a Magasságos Isten nem zárható be egy templomba. A korabeli zsidó rituálék és a zsidók mindennapos tevékenységei arra a hitre épültek, hogy Isten azért marad velük, mert van egy templomuk. István idézte Ézsaiás hatvanhatodik fejezetét, amikor is Isten kinyilatkoztatja, hogy Ő nem lakhat ember által készített épületben, mert Ő maga teremtett mindent.

István bizonyságtétele kiemelte Krisztus isteni mivoltát. Krisztus megtestesülése (vagyis a tény, hogy Isten emberré lett) megszünteti a templom szükségességét. Isten ugyanis többé nem a jeruzsálemi templomban lakik, hanem az emberek szívében. Amikor hitünket Krisztusba vetjük, és a Szent Szellem lakozást vesz bennünk, akkor Isten jelenléte mindörökre elérhetővé válik számunkra.

Édesatyám, dicsérlek téged, hogy elküldted a Szent Szellemet, hogy bennem lakjon. Szent Szellemed erőt ad nekem minden nap, hogy kövessem parancsaidat, szeressek másokat és hirdessem Nevedet. Segíts, hogy minden nap figyeljek Rád. Ámen.