Félelem elleni vakcina 9. RészMinta

ISTEN TÖBBET LÁT BENNED, MINT AMIT TE MAGADBAN LÁTSZ!

A Biblia „sáskanépként” írja le a midianitákat (Bírák 7:12). Valahányszor beérett a vetés, sáskafelhőként szálltak le Izrael mezőire és terményére, a nyomukban nem hagyva egyebet kietlen pusztaságnál. Izrael fiai védekezésre rendezkedtek be, a helyek között rejtőzködve barlangokban lapultak meg, és védvárakat építettek. A küszöbön álló invázió fenyegető előérzetétől szorongó munkások gyorsan learatták és elrejtették, amit tudtak.

Istennek megvolt a terve, hogyan szabadítsa meg Izraelt Midián kezéből, és épp a megfelelő férfit választotta a feladatra, habár a választása igen valószínűtlennek tűnhetett. Gedeont ugyanis mégoly élénk képzelőerővel sem lehetett volna szuperhősnek mondani - a társadalmi bajok áldozata volt ő is, akire ugyancsak hatott a gyávaság légköre, mely megnyomorította és rabságra taszította az izraelitákat. Annyira foglyul ejtette a félelem, hogy egy szőlőprésben rejtőzött el, hogy kicsépelje a kis adag learatott búzáját (Bírák 6:11).

A szőlőprés nem búzacséplésre való hely, olyan ez, mintha mosogatógéppel mosnánk ruhát. Gedeon a midianitáktól való féltében választotta ezt az alkalmatlan helyet. Attól félt, hogy elveszíti a terményt és az életét - így hát mindkettőt a föld alá rejtette. Az Úr a félelemnek ebben a börtönében talált rá a reményvesztett, remegő, verítékező Gedeonra.

„Ekkor megjelent néki az Úrnak angyala, és monda néki: Az Úr veled, erős férfiú!” (Bírák 6:12)

Senki nem gondolta volna, hogy az Úr aznap ilyen bejelentést tesz. „Gedeon - mondta -, te a rettenthetetlen bátorság hőse vagy!” Ahol mások csak egy gyáva alakot láttak, ott Isten egy szabadítóról beszélt! Engem nagyon boldoggá tesz, hogy Isten nem úgy tekint ránk, ahogy oly gyakran mi látjuk magunkat. Amikor a tükörbe nézünk, mi talán egy alulképzett, tapasztalatlan valakit pillantunk meg. Talán olyasvalakit, aki nem a megfelelő társadalmi osztály, faj vagy nem képviselője. Talán olyan valaki áll előttünk, aki túl fiatal vagy túlságosan idős - és mindig kismillió kifogást találunk, miért is nem használhat bennünket Isten. Csakhogy ő több mindent lát bennünk, mint mi magunk, és nem riad vissza az előttünk tornyosuló akadályoktól, a kudarcainktól és gyarlóságainktól.

A 2 Korinthus 12:9-ben azt olvassuk: „De ő ezt mondta nekem: Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz. Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem”.

A présházban egy remegő, verejtékező gyáva embert találunk, ahova az életét féltve rejtőzött el, amikor megjelenik az Úr angyala Gedeonnak, úgy úgy szólítja meg: „erős férfiú”. Első hallásra ezek a szavak kegyetlen, maró gúnyt sugallnak, de az angyal arcán nyoma sem volt a vigyornak. Isten nem gúnyolta Gedeont, és nem is keverte össze Gedeont valaki mással. Olyat látott meg Gedeonban, amit senki más nem látott benne, még maga Gedeon sem. Milyen vigasztaló tudni azt, hogy Isten útjai nem a mi útjaink, és gondolatai nem a mi gondolataink. Ó, barátom, ha megérted, mit lát Isten, amikor rád néz, az megváltoztatja az életedet!