Félelem elleni vakcina 6. RészMinta

NE ESS PÁNIKBA!

Egy krízis túléléséhez a túlélési képességeknél többre van szükség. Például egy sivatagban a túléléshez több kell annál, mint hogy tudok sátrat építeni, tüzet csiholni vagy vizet megtisztítani. Igényel még egy megfelelő gondolkodásmódot, pszichés hozzáállást, élni akarást, ami legyőzi a félelmet és stresszt, melyek a krízis velejárói. Haltak már meg fizikai sivatagban olyanok, akiknek egyébként minden szükséges képességük megvolt a túléléshez, éppen csak az élni akarás hiányzott. Míg mások, akiknél hiányoztak ugyan a képességek, de a makacs élni akarásuk végül a túlélést jelentette számukra.

Egy krízisbe belekerülve gyakran a legvadabb képzeletünknek engedünk teret. „Ki fogok ebből jönni egyáltalán valaha?” „Miért éppen velem történik ez?” „Nem érzem magam felkészültnek erre.” „Hát nem látja Isten, hogy min megyek keresztül?!” „Haragszik rám valami miatt?” „Létezik egyáltalán?” Jóllehet természetes, hogy ilyen kérdések felmerülnek bennünk, a fölöttük való gyötrődés megfoszt bennünket az Istenbe vetett hittől. Mivel ezek a kérdések Isten jellemét nagyon is érintik, a rájuk adott válaszainknak biblikusan helyeseknek kell lenniük.

Láthatjátok, a nézőpont döntő. Ha egy pusztában találod magadat, ha egy krízishelyzetbe kerülsz - akár fizikai, akár szellemi vagy másmilyen -, fontos, hogy ne ess pánikba! Lélegezz mélyet! Állj meg egy pillanatra, és emlékeztesd magadat arra, hogy kicsoda a te Istened, ki vagy te Krisztusban, és hogy mit tanít a Biblia Isten hűségéről a nehéz időkben. A félelem csak arra tesz hajlamossá, hogy az ellenségtől érkező hazugságokat elhidd. Az ördög gátlás nélkül hazudik neked Isten irántad való hűségéről és szeretetéről. Még Isten létét is megkérdőjelezi, és azt is, hogy értékes vagy Isten számára. Az ilyen hazugságok arra vannak, hogy a szellemi életerődet megtörjék. De éppen ilyenkor kell felkelnie az „élni akarásodnak” - a szellemi élni akarásodnak, amikor pusztaságokon haladsz keresztül.

Isten gyermeke számára az „élni akarás” a pusztaságban nem pusztán a túlélési vágyra utal. Inkább arra, hogy őszinte ragaszkodás van benne az Istenbe vetett hit iránt. Szellemi szárazság alatt ragaszkodnod kell ahhoz - néha minden körülmény, érzés, sőt baráti tanács ellenére is -, hogy Isten valóságos. És nem csak valóságos, de jó és hűséges is, és a segítségével igenis átjutsz a túlsó oldalra. Ne hagyd, hogy az ellenség vagy a körülmények határozzák meg, hogy kicsoda Isten számodra! Ne engedd meg, hogy az Isten Igéjén kívül vagy ahelyett bármit elhiggyél! Légy olyan eltökélt, mint Dávid volt egy szellemi pusztaság idején, és valld meg vele együtt: „Kész az én szívem, Istenem, kész az én szívem!” (Zsolt. 57:7).

Az egyik legfontosabb dolog, amit meg kell hogy értsünk, hogy miközben úgy tűnik, körülöttünk minden kicsúszik az ellenőrzésünk alól, akkor ha Isten gyermekei vagyunk, nincs semmi, ami az életünket érheti, és végső soron ne lenne Isten felügyelete alatt! Úgy is mondhatnám, hogy minden, ami bennünket ér, előbb Isten szűrőjén megy keresztül. Mivel Isten nagyon szeret minket, ezért vigyáz ránk, őrködik felettünk, és nem engedi meg, hogy bármi is elválasszon Őtőle.

„Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban” (Róma 8:38-39).

Engedd meg Isten végtelen szeretetének, hogy kiűzze minden félelmedet!

„Nemcsak pedig, hanem dicsekedünk a háborúságokban is, tudván, hogy a háborúság békességes tűrést nemz. A békességes tűrés pedig próbatételt, a próbatétel pedig reménységet. A reménység pedig nem szégyenít meg; mert az Istennek szerelme kitöltetett a mi szívünkbe a Szent Lélek által, ki adatott nékünk” (Róma 5:3-5).