Szent Szellem - Belobbanunk vagy tűzállók leszünk?Minta

Isten tüze Jézusban

Sokak számára az istentisztelet helye volt, míg mások a megélhetésüket biztosító üzletkötések helyét látták benne. A Fiú számára azonban az Atya Háza volt – szent föld, a nemzetek üdvösségét, gyógyulását és szabadulását hozó imák háza. Így hát fogta a korbácsot és feldöntötte vele a pénzváltók, tolvajok és csalók asztalait, végtelenül feldühítve ezzel a farizeusokat, sőt még a saját életét is kockára téve. Amikor azonban Atyja becsülete forgott kockán, és a nemzetek szabadulásának esélye volt a tét, Ő a halál arcába nevetett, mert ez mindent megért. Ha kell, a kereszthalált is vállalja! Micsoda eltökéltség!

A tapasztalat azt mutatja, hogy Isten tüze szenvedélybe csaphat át az emberben - mint ahogy azt Jézusnál is láttuk. Azonban nem csak a szavai voltak szenvedélyesek! Olvassuk, hogy amikor utolsó alkalommal tartott Jeruzsálembe, a tanítványai előtt ment, és ők látták, hogyan ösztökéli magát a továbbhaladásra. „Útban valának pedig Jeruzsálembe menve fel; és előttük megy vala Jézus, ők pedig álmélkodának, és követvén őt, félnek vala” (Márk evangéliuma 10:32). Miért féltek? Mert a Jézus lelkében égő tűz nyilvánvalóan megmutatkozott a járásában.

Amikor megérkeztek, Jézus látta, miként szentségtelenítik meg a Templomot. A tanítványok a Jézusban lévő szenvedélyes érzelmek további megnyilvánulásainak is szemtanúi lehettek. A reakciója révén Jézus egy félelmetes személlyé vált, és a tanítványoknak azonnal a 69. zsoltár 10. igeverse jutott eszébe: „... a te házadhoz való féltő szeretet emészt engem”. Ennek a haragnak azonban a szeretet volt a kiváltó oka, nem valamiféle rideg düh. Jézus nem egy őrjöngő fanatikus volt; egyszerűen szerette az Atyja házát. Szerette volna látni, hogy népe a Templomban szabadon, boldogan dicséri Istent, de a Templomban folyó kereskedés mindezt tönkretette. Szívéből az érzelmek vulkán módjára törtek fel. A lelkében izzó Szent Szellem tüze arra késztette, hogy megtisztítsa a Templomot. Tette ijesztőnek tűnt, és sokakat elriasztott a helyszínről.

A gyermekek, a vakok és a sánták azonban mind ott maradtak, Jézus pedig meggyógyította őket (Máté evangéliuma 21:14-16). Eredetileg is ez volt a szándéka, emiatt ment oda, és ezért is lett annyira dühös. Felháborodása végül örömbe torkollt. Győzött - hiszen a gyerekek énekelni kezdték, hogy „Hozsánna!”