Betlehemi jelenetMinta

Az ókorban, amikor Róma katonai győzelmet aratott, új békét kötött vagy új uralkodó született hírvivőket küldtek ki, hogy mindenkivel megosszák az örömhírt. Mivel nem volt közösségi média és mai értelemben tömegtájékoztatás, így ezeknek a hírnököknek fontos munkájuk volt.

A Római Birodalomban az élő szó volt a jó hírek terjesztésének eszköze. Most vess egy pillantást Izraelre: a legelők között álló álmos kis falucska szélén, az sötét éjszaka közepén a juhaik nyáját őrző pásztorok egy csoportja próbált melegedni amikor hirtelen hatalmas fény támadt és nappallá tette az éjszakát, angyalok kórusa jelent meg és bejelentették az új király születésének örömhírét.

Nem egy új római császárét, hanem az egész világ megmentőjéét. 

A hír hallatán rohantak megnézni a gyermeket. Miután látták Jézust folytatták útjukat és mindenkinek elmesélték, amit hallottak. 

Mi is tudjuk, amit a pásztorok tudtak, nekünk is érezni kéne a késztetést, hogy a jó hírt a megváltó megérkezéséről a világba, terjesszük. A pásztorok nem szégyelltek bekopogni az ajtókon az éjszaka közepén, hogy megosszák Jézus születésének hírét. Nekünk lehetőségünk van nem csak Jézus születésének hírét, hanem halálának és feltámadásának a hírét is terjeszteni, pont úgy, ahogy a római hírvivők és a pásztorok tették. Isten arra kér minket, hogy terjesszük a Fia örömhírét mindenkinek az ismeretségi körünkben. 

Gondolatébresztő kérdések:

Milyen kommunikációs előnyökkel rendelkezünk a pásztorokhoz képest Jézus örömhírének terjesztése terén?

Ki az a három ismerősöd, akiért imádkozhatsz és akivel keresheted az alkalmat, hogy megoszd Jézus örömhírét? Ezért imádkozz ma!