Kiválasztott: Emlékeztesd magadat az evangélium üzenetére mindennap!Minta

Majd' kiejtettem kezemből a könyvet, amikor a Bibliában szereplő „áldott” szó David Bentley Hart által megadott értelmezését olvastam. A híres íráskutató arról beszélt, miként vesztette el az „áldott” szó eredeti jelentését napjainkra: leginkább „szerencsés” vagy „sikeres” értelemben használjuk. Hart azt állítja, hogy a szó valódi jelentése sokkal közelebb áll a „boldog” szóéhoz, illetve az örömteli lelkesedés állapotához (a magyar Bibliafordítások nagy része ezt tükrözi is, míg az angol fordítások java nem teszi - fordító megjegyzése). 

Ezt tette értünk Isten az evangéliumban: minden elképzelhető örök áldással megajándékozott minket, s ez hatalmas örömmel tölt el bennünket. 

Ez egy mindennapos megpróbáltatás; naponta harcolnunk és döntünk afelől, hogy akarunk-e ennek valóságára emlékezni, ennek tudatában élni. 

Ez nem körülményfüggő. Tényleg nem az. Ezt egy fiatalember, Meisha tanította meg nekem felejthetetlen történetével. 

Meisha egy háború tépte országban élt menekültként. Faluját és mindent, ami számára fontos volt, lerombolta az országukat támadó hadsereg. Meishát arra kényszerítették, hogy hordárként egy katona felszerelését cipelje az eső áztatta dzsungelen keresztül, miközben homlokához fegyvert szorítottak — hasonlóan ahhoz, ahogyan Jézus idejében a római katonák akár egy teljes mérföldön át cipeltethették felszerelésüket, bárkivel. 

Egy nap aztán az egyik katona arra kényszerítette Meishát —fegyvercsövét homlokának szegezve—, hogy szereljen szét egy taposóaknát. Az akna felrobbant. Meisha egy szempillantás alatt elvesztette mindkét karját és szeme világát. A katonák azt hitték, meghalt, ezért ott hagyták. Meisha azonban nem halt meg. 

Évekkel ezelőtt valaki elmesélte neki a sok bántalmazást elszenvedő Megmentő történetét. Meisha együtt tudott érezni azzal az Istennel, aki maga is átélte fájdalmait. Meisha élete csodálatosan megváltozott. 

Meisha annyira lelkesedik az evangéliumért, hogy most barátai segítségével járja a menekülttáborokat, ahol az evangélium üzenetét osztja meg olyan emberekkel, akik még nem is hallottak Jézusról. 

Meisha öröme ragályos. Sokkal boldogabb, mint legtöbb ember, akinek megvan szeme világa és karjai is és nem menekülttáborban él, mély szegénységben. Az ő boldogsága a kereszt iránt érzett hálájából fakad. Meisha tudja, hogy rövid időn belül Krisztussal lesz az örökkévalóságban. 

Meisha élő reménységének bizonysága az, hogy az evangélium örömétől ragyogva él egy menekülttábor közepén. Megtestesíti Pál apostol szavait, miszerint „a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk” (2Korinthus 4:17).