Minden lépés egy hazaérkezésMinta

Őszinte imádat

Ebben a zsoltárban talán ezek a legszokatlanabb kifejezések: „Gondoskodsz a földről, megöntözöd, nagyon meggazdagítod, Isten patakja tele van vízzel. Gabonával látod el az embereket, így gondoskodsz a földről.” (Zsoltárok 65:10 HUNB) A zsoltárírót egy valódi bőség ihleti meg. Olyannak látja a tavasz újjászületésében az új esztendő felemelkedését, mint egy isteni füzérrel megkoronázott, a termőföldek friss hajtásaiba öltöztetett, hegyeken és völgyeken át elterülő nyájak felett uralkodó királynőt. A zsoltáros lelkendezését figyelve ezek felett a csodák felett nem lenne meglepő, ha azt kívánnánk, bárcsak ott lehetnénk mi is.

Ez a zsoltár ugyan nem említi közvetlenül, de olyan időkben íródott, amikor fennállt a veszélye, hogy az emberek a templomot a természetre cserélték volna, hogy a templomi szertartás helyett ott dicsőítsék Istent. A modernizálás jegyében azt mondták, hogy egy gyönyörű naplementét nézve az ember jobban tud Istennek hódolni, mint ősrégi imákat mondva egy zsúfolt templomban. Elképzelhető, hogy jobban tud ott dicsőíteni, viszont fogadjunk, hogy Isten helyett valójában a Napot, vagy még valószínűbb, hogy a Nap iránti érzéseit magasztalja.

A keresztény dicsőítés az idő és a tér megszentelése. A keresztény istentisztelet egy órájába sűrítve megérthetjük az igazi, örökkévaló jelentését mindannak, amit látunk, amiben élünk és amit megszoktunk a hétköznapokban. A dicsőítés jelentőségteljesebbé teszi a közönséges világ idő- és térbeliségét. Senki sem tudná vagy akarná minden idejét folyamatosan a dicsőítés intenzív világában tölteni. A magasztos imádat viszont egyfajta éberséget ad a keresztény hívők minden cselekedetének.

A keresztény ember az istentisztelet órája után is tudja, hogy a szeretet, a remény, a hit, az imádat, az áldás és a kegyelem jelentik azt az apró, a mindennapi élet perceiben tetten érthető különbséget, amely örökre megváltoztatja az életét. Az Istent dicsérő keresztény olyan, mint egy légtornász a trapézon. Átérzi az idő és a tér jelentését. Amikor visszatér a rendes világába, az érzései és a cselekedetei olyan élesek és pontosak lesznek, mint korábban soha.

Mikor voltál olyan istentiszteleten, amely után máshogy viszonyultál a többi emberhez és Istenhez?

Ha tetszett ez az ötnapos áhítat Eugene Petersontól, nézd meg az „Every Step an Arrival” című angol nyelvű könyvét.