Minden lépés egy hazaérkezésMinta

A látható templom

Salamon az új templom előtt állva felteszi azt a kérdést, amely előbb-utóbb mindannyiunkban felmerül: „De vajon lakhatik-e Isten a földön?” (1Királyok 8:27 HUNB)

Salamont ilyen kételyek gyötrik, mégis imádkozik. Azért könyörög, hogy Isten meghallja az emberek hangját, amikor eljönnek ebbe a házba azért fohászkodni, hogy Isten éjjel-nappal gondoskodjon a szükségleteikről, és hogy meghallgassa őket, majd pedig megbocsásson nekik.

Salamon korától kezdve a kétségek a mai napig mindig vissza-visszatérnek, különféle formát öltve. De Salamonhoz hasonlóan mi is minden esetben kitartunk az imádkozás mellett. A józan ész hiába tiltakozik, a megtapasztalás és a hit bizonyítja, hogy Isten ott időzik velünk az imádság házában, és találkozik velünk az istentisztelet helyszínén. Végül is a józan mérlegelés általában az egyik legmegbízhatatlanabb próbája a valóságnak. A cinikus „Lehetséges ez?” kérdésre egy mélyebb magyarázat, egy sokak által átélt élmény, és egy gyakorlatias hit válaszolja azt, hogy „Igen, persze!”

Ebben az igeszakaszban három olyan példát is megfigyelhetünk Salamon imádsága közben, amelyekben a látható dolgok elvezetnek minket a láthatatlanig. Ezeket a példákat ma is megtapasztalhatjuk az életünkben. Az első a történelemmel kapcsolatos. Salamon feleleveníti a múltból az Istennel történő nagyszerű találkozások emlékét. A rossz memória ugyanis fenyegetést jelent az imádságainkra nézve.

A második eset a megbocsátásról szól. Az imádságban túl gyakran csak egy lehetőséget látunk arra, hogy Istent rávegyük, hogy értünk munkálkodjon. Viszont a szemmel látható templom próbára teszi ezt a téves elképzelést. A megbocsátás egy fordulópont az imában, egy átmenet az Isten által tervezett utunk kereséséből az életünk teljes átengedésébe azzal a céllal, hogy Ő véghez vihesse az akaratát benne.

A harmadik példát Salamon az „idegen” kifejezésben említi, amit „másoknak” is fordíthatunk. Amikor kizárólag a saját magunk, a családjaink és a szűk ismerőseink érdekeit nézzük, akkor elveszítjük az érzékenységünket Krisztus hatalmas temploma iránt, és a világ iránt is, amelyet Krisztus a Vele való közösségbe szeretne elhozni.

A Salamon imájában tanult három leckét tehát három szóban összefoglalhatjuk: történelem (Isten cselekedetei a múltban), megbocsátás (elfordulás önmagunktól Isten akarata felé), és mások (vagy idegenek). Az a szó vezessen az imádban, amelyik a legszemélyesebben megszólít most téged.