Ne hasonlítgasd magad másokhoz! Egy 7 napos elmélkedés Anna Light-tólMinta

A legegyszerűbben elérhető és mégis legkárosabb eszköz, amivel másokhoz hasonlítgatjuk magunkat, nem más, mint a közösségi média. Két ok miatt tartom a legkárosabbnak: minden nap használjuk, naponta akár többször is, és közben a legtöbbször a külvilágtól elszigetelve, csak a saját gondolataink társaságában vagyunk. A szomorú igazság az, hogy ez a probléma nem létezett tíz évvel ezelőtt. Az elmúlt évtizedben a kultúránkban a közösségi oldalak annyira elterjedtek és olyan járványt idéztek elő, ami annyira magányossá teszi az embereket, mint azelőtt soha – miközben egyre több figyelemre éhes a lelkük.

Valami, amit kapcsolatépítésre terveztek, valójában elkezdett minket elszigetelni, és ha nem vigyázunk, az állandó összehasonlítgatás mindennél gyorsabban rombolhatja a szívünket.

Miért?

Egy átlagos embernek öt profilja van a közösségi hálón, és több mint másfél órát tölt el rajtuk naponta.

Nem csoda, hogy a bizonytalanság, az alkalmatlanság, és a hiány érzéseivel küzdünk, és aztán másokhoz hasonlítjuk magunkat...

Mivel tápláljuk az elménket?

Bár nem gondolom, hogy a megoldás az lenne, hogy töröljük magunkat a közösségi oldalakról, mégis emlékeztetnünk kell magunkat arra, hogy ebben a világban élünk, de nem e világból származunk. Az ördög nem alszik. Meg kell tanulnunk, hogyan kell helyesen használni a közösségi oldalakat, Isten dicsőségére.

Könnyű abba a csapdába esni, hogy egymás testalkatát és külsejét nézegetjük azért, hogy összehasonlíthassuk magunkat vele. Elég csak egy másodpercre rápillantanunk valakire, és máris képesek vagyunk következtetéseket levonni önmagunkról és az adott személyről az alapján, hogy hogyan öltözködik, milyen sminket visel, hogy néz ki a haja és milyen a kiállása. Semmi rossz nincs abban, hogy szemügyre vesszük az embereket. A baj csak azzal van, ha helytelenül elkezdjük magunkat másokhoz hasonlítgatni a külsejük alapján.

Gyakorta hasonlítjuk össze egymást az anyagi javaink, például a házak, az autók, a jövedelem és a nyaralások alapján is. Meglátjuk a külsejüket, a keretet, a jelképeiket, a márkás cuccaikat, az egyenruhájukat, és azonnal következtetéseket vonunk le anélkül, hogy ismernénk a teljes történetet. Ezzel akkor sodorjuk magunkat bajba, ha már aztán nem vagyunk képesek hitelesen kapcsolódni az embertársainkhoz. A benyomásaink alapján azt feltételezzük róluk, hogy vagy versenyre sem kelhetnek velünk, vagy hogy nem tudnak mit adni nekünk.

Mások teljesítményeit és az életben átélt élményeiket is hajlamosak vagyunk összehasonlítani a magunkéival. Szeretnél egy házastársat, de még mindig egyedülálló vagy. Gyermekekre vágysz, vagy pedig éppen arra vágysz, hogy egy kis nyugtod lehessen már végre tőlük. Olyan családra vágysz, ami működőképes. Annak a nőnek tökéletes alakja van, te pedig még mindig az öt évvel ezelőtti terhességed után felszedett felesleget próbálod leadni. Annak a férfinak a vállalkozása beindult, a tiéd ellenben még csak stagnál.

Éppen azok a területek a legfontosabbak számunkra az életben, amelyekben hajlamosak vagyunk magunkat másokhoz hasonlítani. Mégis, azt kell mondjam, hogy nem kell teljes mértékben hanyagolnunk az életünkből a másokkal való összehasonlítást és a féltékenységet. Rájöttem arra, hogy ezt akár eszközként is használhatjuk ahhoz, hogy az életünket jó irányba tereljük, és hogy tisztán lássuk, hányadán állunk. Erről holnap még lesz szó.

Uram, mutasd meg nekem, melyek azok a dolgok, amik az irigység fullánkját szúrják belém. Segíts, hogy tükröt tudjak magam elé tartani és mélyen elgondolkozzak azon, hogy mivel töltöm az időmet. Mutasd meg nekem, miért érzem magamat fenyegetve egyes emberektől vagy helyzetektől, és segíts, hogy sose helyezzem mások alá vagy fölé magamat a külső dolgok alapján kialakított véleményem miatt.