Ne hasonlítgasd magad másokhoz! Egy 7 napos elmélkedés Anna Light-tólMinta

Gyakran arra a következtetésre jutunk, amikor másokhoz hasonlítjuk magunkat, hogy mi jobbak vagyunk náluk, többre vittük az életben, mint ők, szebbek és csinosabbak vagyunk náluk, több pénzünk, követőnk és nagyobb befolyásunk van, mint nekik. Ekkor felsőbbrendűnek érezzük magunkat.

A probléma csak az, hogy ez a felsőbbrendűségérzet kevélységben gyökerezik, és nagyon jól tudjuk, hogy mi a kevélység következménye: megromlás.

Az a helyzet, hogy ha másokkal vetjük össze magunkat, akkor mindig fogunk találni valakit, aki többre vitte az életben, mint mi, vagy csinosabb, fittebb nálunk, nagyobb háza van, több pénze, több követője van, vagy esetleg nagyobb befolyással rendelkezik, mint mi. Éppen ezért ez a véglet is éppen ugyanolyan káros a szívünknek.

Másokhoz hasonlítjuk magunkat és úgy érezzük, alsóbbrendűek vagyunk. Ez önbizalomhiányból fakad. Ez már korántsem alázat, sokkal inkább negatív gondolkodásmód és viselkedés. Depresszióhoz, aggodalmaskodáshoz és félelemhez vezethet, ha lenézzük magunkat. Ez a viselkedés csapdába ejt bennünket, mivel hazugságok börtönébe kerülünk.

Ne feledd, hogy valós alázat elsajátítására törekszünk, mert az kedves Isten előtt, és az dicsőíti Őt. Akárcsak egy egyensúlyba állított mérleg. A valódi alázat segít, hogy állhatatosak maradjunk, és ne billenjünk ki egyik irányba sem.

Ahhoz, hogy kifejlesszük magunkban ezt a valódi alázatot, Isten mércéit kell használnunk mérőzsinórként, "vonalzóként” — azt pedig mindannyian tudjuk, hogyan felelhetünk meg Isten elvárásainak.

A Rómaiakhoz írt levél 3. fejezetének 23. verse azt mondja: "mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének”

Egyszerűen nem tudunk megfelelni Isten elvárásainak! Az alázat — a valódi alázat — annak a felismerésével kezdődik, hogy szűkölködünk Isten dicsősége nélkül, és nem vagyunk képesek önerőből megfelelni az elvárásoknak.

Képzeld el, hogy az életed olyan, mint egy nyíl. Az íjász felhúzza az íjat és a cél felé irányítva elengedi. A cél nem más mint Isten számunkra kiszabott mércéje. A nyíl csak úgy repül a levegőben, de nem találja el a célt, és még csak a közelébe sem ér. Pontosan így érti a Biblia, hogy szűkölködünk Isten dicsősége nélkül.

A jó hír az, hogy Isten szerető kegyelméből nekünk adta Jézust, aki felveszi a nyilunkat és segít nekünk az út további részén. Jézussal be tudjuk fejezni a harcot, de ehhez szükségünk van RÁ! Mindannyiunknak szüksége van Rá. Senki sem jobb vagy rosszabb a másiknál. Amikor Isten ránk néz, mind ugyanolyanok vagyunk a szemében. Egyedül Benne találhatjuk meg az igazi identitásunkat, és amikor tudatosítjuk magunkban, hogy kik is vagyunk valójában, akkor megtaláljuk az utunkat, az életcélunkat. Azt az életet, amit Isten azért szánt nekünk, hogy megragadjuk.

Valóságos és hosszantartó alázatra akkor tehetünk szert, ha a célon tartjuk a szemünket, nem pedig a többi íjon és a többi nyílon.

Uram, segíts, hogy rajtad tudjam tartani a szemem, és ne azzal foglalkozzak, hogy mások mit csinálnak vagy mit mondanak. Az értékem, az identitásom és az útirányom egyedül Tőled származik, senki mástól. Minden vágyam, hogy valóban alázatos legyek és olyan szívvel rendelkezzek, ami kedves a számodra és tisztel Téged. Mutasd meg, hogy melyek azok a területek az életemben, ahol túlságosan felfuvalkodott vagy esetleg túlzottan bizonytalan vagyok, és hozz engem összhangba Önmagaddal.