Krisztus Feltámadásának EseteMinta

A feltámadás bibliai alapjai  

A Biblia szerint a kereszténységről és Krisztusról szóló teljes igazság kizárólag Krisztus testi feltámadásán nyugszik. Olyannyira, hogy Pál apostol, miközben a korinthusi gyülekezetnek írt, azzal érvelt, hogy „Ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a mi igehirdetésünk, de hiábavaló a ti hitetek is.” (1Kor 15:14 HUNB). Más szavakkal, amire Pál utal, az az, hogy ha Ő nem támadt fel, akkor a kereszténység úgy, ahogy van hamis! De ha mégis feltámadt, az esemény az egész történelemben óriási jelentőséggel bír. Dr. Gary R. Habermas, aki a Jézus feltámadásáról szóló bizonyítékok egyik vezető szakértője az egész világon, a Szentírás alapján háromféle érvelést kínál, melyek a következők:

1. Bibliai bizonyíték az 1 Korinthus 15 alapján: Két fontos jellemzőt kell megemlítsünk erről az igeszakaszról, amikor azokról a bizonyítékokról van szó, amelyeket „Jézus feltámadás utáni megjelenéseivel” kapcsolatban nyújtanak (1Kor 15:4-8). Először is, az egy tény, hogy a feltámadásról szóló „legrégebbi riportok” egyike, még az evangéliumoknál is sokkal korábbi. Másodszor pedig szemtanúk beszámolóját mutatja be. Valójában Pál ezeket a beszámolókat Kr.u. 54-57 között feljegyezte, mindössze 25 évvel Krisztus keresztre feszítése után. Ez a rövid időtartam az esemény bekövetkezése és leírása között igazolja a „szemtanú beszámolók” megbízhatóságát, mivel kizárja annak a lehetőségét, hogy bármilyen legenda megrongálja a jelentést. Sőt, manapság még olyan szemtanúi feljegyzésekben is megbízunk, amelyek sokkal régebbi eseményekről szólnak.
2. Pál apostol vallomásának megbízhatósága: Az apostolra vonatkozó következő két fontos tény alátámasztja az ő hitelességét és megbízhatóságát. Elsőként, Pál átalakulása feltehetően Krisztus keresztre feszítése után csupán egy-két éven belül történt. Fontos továbbá figyelembe venni, amikor valaki az „ókori történelemről” gondolkodik, hogy az aktuális esemény bekövetkezése (lásd Krisztus feltámadása) és a beszámoló megírása között viszonylag rövid időtartam állt fenn. Másodszor, szem előtt kell tartanunk, hogy Pál nem csupán különböző emberekről beszél, akik szemtanúi voltak a feltámadt Krisztusnak, hanem ő maga is egy szemtanú volt (1Kor 15:8). Ez a bizonyíték válik a legfontosabbá, amikor valaki belegondol abba a ténybe, hogy Pál, akit korábban Saulként ismertek, szkeptikus volt, és nem csak kételkedett a kereszténység igazságában, hanem szenvedélyesen ki is végeztette annak követőit. 
3. A tanítványok szemtanúi beszámolóinak megbízhatósága: Tény, hogy a tanítványok valóban annyira átformálódtak, hogy hajlandóak voltak tanúskodni az életük árán is. Valaki egyszer azt írta: „A férfiak hajlandóak lennének meghalni azért, amit igaznak hisznek, de soha nem halnának meg azért, amiről tudják, hogy hamis”. 

Ez a három indok ha összeáll, egy erős biblikus alapot képez, ami segíthet véglegesen belátni, hogy Jézus Krisztus valóban feltámadt a halottak közül.