Krisztus Feltámadásának EseteMinta

Különleges bizonyítékok a feltámadásra 

Krisztus feltámadásának bizonyítékait mélyrehatóan vizsgálva nagyon gyakran felmerül az a kérdés, hogy „Van-e bármilyen bizonyíték vagy tény a Bibliát leszámítva, ami választ adhatna arra a kérdésre, hogy Krisztus valóban feltámadt-e a halottak közül vagy sem?” Vagy vegyük fontolóra, hogy ez pusztán „vak hit” kérdése? A kérdés megválaszolására Paul E. Little három fontos történelmi bizonyítékot mutat be, amiken érdemes elgondolkodnunk.

Először is a keresztény egyház létezése. Eredete Palesztinába vezethető vissza, innen indult el először az első században (Kr.u. 32). Ezen a ponton át kell gondolnunk egy jelentős kérdést: „mi volt az oka a fennállásának?” Fontos megjegyezni, hogy ezek az első századi tanítványok, akiket először Antióchiában neveztek el keresztényeknek (ApCsel 11:26b), a feje tetejére állították az akkori világot az igehirdetéseik által (ApCsel 11:20-21). A feltámadás volt az alapja nem csak a prédikációiknak, de az életüknek is. Más szavakkal, az akkori és a mostani egyház is, aminek hatásköre világszintű, egyetlen egy állításon alapszik, mégpedig Krisztus feltámadásán, semmi máson.

Másodszor, ott van a keresztény nap mögötti igazság. A vasárnapot, mint a keresztények dicsőítő napját Kr.u. 32 óta figyelhetjük meg. Visszatérve az első századra, a naptárban történő váltás hatalmas volt. Valami kataklizmatikus eseménynek kellett történnie, ami a dicsőítés napjában ezt a változást eredményezte a zsidó szombatról a hét hetedik napjára, vasárnapra, ami a zsidó naptár szerint a hét első napja volt! Ez azért történt, hogy megünnepeljék Jézus halálból való feltámadását. Ne feledkezzünk meg arról, hogy az első keresztények eredetileg zsidók voltak. Következésképpen, Krisztus feltámadásán kívül, ennek a változásnak semmi más nem adhat értelmet.

Végül pedig a keresztény könyv, az Újtestamentum létezése. Oldalain keresztül független vallomásokat és szemtanúkat foglal magában, magyarázatot adva a feltámadásra. Vallomásaik és hitük miatt a kínzás és mártíromság próbatételével szembesültek. Krisztus feltámadásától eltekintve nem ismerek jobb indoklást, ami megmagyarázná ezeknek a tanítványoknak az elkötelezettségét. Batsell Barrett Baxter „Hiszek, mert…” című könyvében jól összefoglalja ezt a pontot: „Mindenüket elveszthették azzal, hogy keresztények voltak, miközben semmi világi jelentőséggel bírót nem nyerhettek vele. Végül mégis az életükkel fizettek, hogy hűek maradjanak a hitükhöz, miszerint Jézus volt a Krisztus, Isten felséges Fia – halott, eltemettetett és feltámadott.”