Jób 30:1-15
Jób 30:1-15 2012 HUNGARIAN BIBLE: EASY-TO-READ VERSION (EFO)
„De most még a fiatalok is kinevetnek, akiknek még apját sem fogadtam volna fel a pásztorkutyáim mellé béresnek! Mire mentem volna kezük munkájával, hiszen már erőtlenek voltak. Akik nyomorban és éhezésben élnek, száraz pusztai kórókon rágódnak, vadsóskát szedegetnek, és gyökereket gyűjtögetnek. Akiket az emberek elűztek maguk közül, akik után úgy kiabálnak, mint a tolvajokra szoktak, akik száraz patakok medrében tanyáznak, földbe vájt kunyhókban és barlangokban, akik úgy ordítanak, mint a vadszamarak, és a bokrok alatt gyülekeznek. Haszontalan, semmirekellő emberek, akiket korbáccsal űztek ki a pusztaságba! Most pedig ezek és fiaik gúnyolódnak rajtam! Nevemet csúfolódva emlegetik. Távolról elkerülnek, utálkoznak rajtam, nem átallnak arcomba köpködni! Mivel Isten megalázott engem, és erőmet elvette, ők felbátorodva gúnyolódnak rajtam! Jobbról-balról rám támadnak, elgáncsolnak. Olyanná lettem, mint az ostromlott város! Előttem az utakat elállták, romlásomat siettetik, nincs segítség ellenük. Lerontották kőfalaimat, bezúdulnak a törésen, és rám rohannak. Elfog a rémület, méltóságomtól megfosztottak, boldogságom elszállt, mint a fellegek.
Jób 30:1-15 Karoli Bible 1908 (HUNK)
Most pedig nevetnek rajtam, a kik fiatalabbak nálam a kiknek atyjokat az én juhaimnak komondorai közé sem számláltam volna. Mire való lett volna nékem még kezök ereje is? Rájok nézve a vénség elveszett! Szükség és éhség miatt összeaszottak, a kik a kopár földet futják, a sötét, sivatag pusztaságot. A kik keserű füvet tépnek a bokor mellett, és rekettyegyökér a kenyerök. Az emberek közül kiűzik őket, úgy hurítják őket, mint a tolvajt. Félelmetes völgyekben kell lakniok, a földnek és szikláknak hasadékaiban. A bokrok között ordítanak, a csalánok alatt gyülekeznek. Esztelen legények, sőt becstelen fiak, a kiket kivertek az országból. És most ezeknek lettem gúnydalává, nékik levék beszédtárgyuk! Útálnak engem, messze távoznak tőlem, és nem átalanak pökdösni előttem. Sőt leoldják kötelöket és bántalmaznak engem, és a zabolát előttem kivetik. Jobb felől ifjak támadnak ellenem, gáncsot vetnek lábaimnak, és ösvényt törnek felém, hogy megrontsanak. Az én útamat elrontják, romlásomat öregbítik, nincsen segítség ellenök. Mint valami széles résen, úgy rontanak elő, pusztulás között hömpölyögnek ide. Rettegések fordultak ellenem, mint vihar űzik el tisztességemet, boldogságom eltünt, mint a felhő.
Jób 30:1-15 Magyar Bibliatársulat új fordítású Bibliája (HUNB)
Most azonban kinevetnek engem, akik fiatalabbak nálam, akiknek az apját annyira sem becsültem, hogy juhászkutyáim közé soroljam. Mire mentem volna kezük erejével? Hiszen életerejük odalett. Ínségtől és éhségtől legyengülve a kopár földet rágják a már régen elpusztult pusztaságon. Vadsóskát tépnek a bokrok mellett, és rekettyegyökér a kenyerük. Kiközösítik őket, és rájuk kiáltanak, mint a tolvajokra. Völgyek szakadékaiban kell lakniuk, a föld és a sziklák üregeiben. A bokrok között kiáltoznak, a csalánok alatt gyülekeznek. Bolondok, sőt becstelenek is, akiket korbáccsal vertek ki az országból. És most ezek gúnyolódnak rajtam, ezek fecsegnek rólam. Utálkozva távolodnak el tőlem, és nem átallnak arcomba köpni. Mert meglazította íjam húrját, és megalázott az Isten: azért viselkednek zabolátlanul velem szemben. Jobb felől csőcselék támad rám, lábamnak gáncsot vetnek, és utat építenek ellenem, hogy megrontsanak. Az én ösvényemet meg elrontják, hogy romlásomat siettessék, pedig nincs is segítőjük. Mint valami széles résen, úgy törnek ellenem: viharként zúdulnak rám. Rémület fog el. Szélvész űzi el méltóságomat, boldogságom eltűnt, mint a felleg.
Jób 30:1-15 Revised Hungarian Bible (RÚF)
Most azonban kinevetnek engem, akik fiatalabbak nálam, akiknek az apját annyira sem becsültem, hogy juhászkutyáim közé soroljam. Mire mentem volna kezük erejével? Hiszen életerejük odalett. Ínségtől és éhségtől legyengülve a kopár földet rágják a már régen elpusztult pusztaságon. Vadsóskát tépnek a bokrok mellett, és rekettyegyökér a kenyerük. Kiközösítik őket, és rájuk kiáltanak, mint a tolvajokra. Völgyek szakadékaiban kell lakniuk, a föld és a sziklák üregeiben. A bokrok között kiáltoznak, bogáncskórók alatt gyülekeznek. Esztelen senkiházik, akiket korbáccsal vertek ki az országból. És most ezek gúnyolódnak rajtam, és köszörülik rajtam a nyelvüket. Utálkozva húzódnak el tőlem, és nem átallnak arcomba köpni. Meglazította Isten íjamon a húrt, és megalázott engem, ezért bánnak velem zabolátlanul. Jobb felől csőcselék támad rám, lábamnak gáncsot vetnek, és pusztulásom útját egyengetik. Ösvényemet felszaggatják, romlásomon fáradoznak, és nincs, aki megfékezze őket. Mint valami széles résen, úgy törnek ellenem: romba dőlt falak közt zúdulnak rám. Rémület tört rám, és úgy űzte el méltóságomat, mint a szélvész; boldogságom eltűnt, mint a felleg.