Zsoltárok 119:81-96

Szabadításod után sóvárog lelkem, igédben reménykedem. Sóvárogva tekintek ígéretedre: Mikor vigasztalsz meg engem? Bár olyan vagyok, mint a füstre tett tömlő, nem feledkezem meg rendelkezéseidről. Hány napja van még szolgádnak? Mikor tartasz ítéletet üldözőimen? Vermeket ástak nekem a kevélyek, akik nem törvényed szerint élnek. Minden parancsolatod igaz. Galádul üldöznek, segíts meg! Csaknem kiirtottak a földről, mert nem hanyagoltam el utasításaidat. Tartsd meg életemet kegyelmesen, én pedig megtartom intelmeidet. URam, igéd örökké megmarad, szilárdan, akár az ég. Nemzedékről nemzedékre megmarad igazságod. Megszilárdítottad a földet, ezért áll rendíthetetlenül. Döntéseid szerint áll ma is, mert téged szolgál a mindenség. Ha nem törvényed gyönyörködtetne, elpusztulnék nyomorúságomban. Sohasem felejtem el utasításaidat, mert azokkal éltetsz engem. Tied vagyok! Szabadíts meg, hiszen utasításaidat kutatom. Arra várnak a bűnösök, hogy elpusztíthassanak, de én intelmeidre figyelek. Látom, hogy vége lesz mindennek, ami megvan, de a te parancsolatod végtelen.