Zsoltárok 119:81-96

Elfogyatkozik az én lelkem a te szabadításod kivánása miatt; a te igédben van az én reménységem. A te beszéded kivánása miatt elfogyatkoznak az én szemeim, mondván: mikor vígasztalsz meg engem? Noha olyanná lettem, mint a füstön levő tömlő; a te rendeléseidről el nem feledkezem. Mennyi a te szolgádnak napja, és mikor tartasz ítéletet az én üldözőim felett? Vermet ástak nékem a kevélyek, a kik nem a te törvényed szerint élnek. Minden parancsolatod igaz; csalárdul üldöznek engem; segíts meg engem! Csaknem semmivé tettek engem e földön, de én nem hagytam el a te határozataidat. A te kegyelmed szerint eleveníts meg engem, hogy megőrizhessem a te szádnak bizonyságait. Uram! örökké megmarad a te igéd a mennyben. Nemzedékről nemzedékre van a te igazságod, te erősítetted meg a földet és áll az. A te ítéleteid szerint áll minden ma is; mert minden, a mi van, te néked szolgál. Ha nem a te törvényed lett volna az én gyönyörűségem, akkor elvesztem volna az én nyomorúságomban. Soha sem feledkezem el a te határozataidról, mert azok által elevenítettél meg engem. Tied vagyok, tarts meg engem, mert a te határozataidat keresem. Vártak rám a gonoszok, hogy elveszessenek, de én a te bizonyságaidra figyelek. Látom, minden tökéletes dolognak vége van, de a te parancsolatodnak nincs határa.