Példabeszédek 16:17-33

Példabeszédek 16:17-33 RÚF

A becsületes emberek útja kikerüli a veszélyt, életét tartja meg, aki útjára vigyáz. Az összeomlást gőg előzi meg, a bukást pedig felfuvalkodottság. Jobb szelíd lelkűnek lenni az alázatosok közt, mint zsákmányon osztozni a gőgösök közt. Aki megérti az igét, annak jó dolga lesz, és boldog az, aki bízik az ÚRban. A bölcs szívűt értelmesnek nevezik, a nyájas ajkak gyarapítják a tudást. Élet forrása az értelem annak, akinek van, de a bolondot még inteni is bolondság. A bölcs szívű értelmesen beszél, és ajkával is gyarapítja a tudást. Lépes méz a kedves beszéd: édes a léleknek és gyógyulás a testnek. Van út, amely az ember előtt egyenesnek látszik, de végül a halálba vezet. A munkás önmagáért fáradozik, mert szája kényszeríti rá. A mihaszna ember gonoszul áskálódik, és ajka olyan, mint a perzselő tűz. Az álnok ember viszályt támaszt, a rágalmazó szétválasztja a barátokat is. Az erőszakos ember rászedi felebarátját, és nem a jó úton vezeti. Aki behunyja szemét, álnokságot tervez, aki összeszorítja ajkát, gonoszságot hajt végre. Ékes korona az ősz haj, az igazság útján található. Többet ér a türelmes ember a hősnél, és az indulatán uralkodó annál, aki várost hódít. Az ember végzi a sorsvetést, de mindig az ÚRtól való a döntés.