Példabeszédek 16:17-33

Az igazak országútja eltávozás a gonosztól; megtartja magát az, a ki megőrzi az ő útát. A megromlás előtt kevélység jár, és az eset előtt felfuvalkodottság. Jobb alázatos lélekkel lenni a szelídekkel, mint zsákmányon osztozni a kevélyekkel. A ki figyelmez az igére, jót nyer; és a ki bízik az Úrban, oh mely boldog az! A ki elméjében bölcs, hívatik értelmesnek; a beszédnek pedig édessége neveli a tudományt. Életnek kútfeje az értelem annak, a ki bírja azt; de a bolondok fenyítéke bolondságuk. A bölcsnek elméje értelmesen igazgatja az ő száját, és az ő ajkain öregbíti a tudományt. Lépesméz a gyönyörűséges beszédek; édesek a léleknek, és meggyógyítói a tetemeknek. Van oly út, mely igaz az ember szeme előtt, de vége a halálnak úta. A munkálkodó lelke magának munkálkodik; mert az ő szája kényszeríti őt. A haszontalan ember gonoszt ás ki, és az ő ajkain mintegy égő tűz van; A gonosz ember versengést szerez, és a susárló elválasztja a jó barátokat. Az erőszakos ember elhiteti az ő felebarátját, és nem jó úton viszi őt. A ki behúnyja szemeit, azért teszi, hogy álnokságot gondoljon; a ki összeszorítja ajkait, már véghez vitte a gonoszságot. Igen szép ékes korona a vénség, az igazságnak útában találtatik. Jobb a hosszútűrő az erősnél; és a ki uralkodik a maga indulatján, annál, a ki várost vesz meg. Az ember kebelében vetnek sorsot; de az Úrtól van annak minden ítélete.

Ingyenes olvasótervek és áhítatok a következő témában: Példabeszédek 16:17-33