Jaj nekem, mert úgy jártam,
mint mikor valaki
gyümölcsöt akar szedni,
szőlőt akar szüretelni,
de nincs ehető fürt,
sem korai füge, amire vágyódott.
Kivesztek az országból a hívek,
nincs becsületes ember.
Alattomban mindnyájan vért ontanak,
hálóval vadásznak egymásra.
Jól használják kezüket a rosszra:
a vezető ember követelőzik,
a bíró fizetségre vár,
a főrangú ember kimondja, mit kíván,
és csak csűrik-csavarják az ügyeket.
Aki a legjobb köztük,
olyan, mint a tüskebokor,
a legbecsületesebb is
olyan, mint a tövisbokor.
De eljön még számodra az ítélet napja,
amelyet őrállóid láttak.
Akkor lesz majd zűrzavar!
Ne higgyetek a barátnak,
ne bízzatok a jó ismerősben,
még asszonyod előtt is,
akit magadhoz ölelsz,
vigyázz, hogy mit mondasz!
Mert a fiú gyalázatosan bánik apjával,
a lány anyja ellen támad,
a meny az anyósa ellen,
az embernek saját háza népe is az ellensége.
De én az URat várom,
szabadító Istenemben reménykedem:
meg is fog hallgatni Istenem!