Azokban a napokban útra kelt Mária, és sietve elment a hegyvidékre, Júda egyik városába. Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, megmozdult a magzat a méhében. Betelt Erzsébet Szentlélekkel, és hangos szóval kiáltotta:
Áldott vagy te az asszonyok között,
és áldott a te méhed gyümölcse!
Hogyan lehetséges, hogy az én Uram anyja jön el énhozzám? Mert íme, amint meghallottam köszöntésed, ujjongva mozdult meg méhemben a magzat. Boldog, aki elhitte, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neki.
Mária pedig ezt mondta:
Magasztalja lelkem az Urat,
és ujjong az én lelkem megtartó Istenemben,
mert rátekintett szolgálóleányának megalázott voltára:
és íme, mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék,
mert nagy dolgokat tett velem a Hatalmas,
és szent az ő neve,
irgalma megmarad nemzedékről nemzedékre az őt félőkön.
Hatalmas dolgot cselekedett karjával,
szétszórta a szívük szándékában felfuvalkodottakat.
Hatalmasokat döntött le trónjukról,
és megalázottakat emelt fel;
éhezőket látott el javakkal,
és bővelkedőket küldött el üres kézzel.
Felkarolta szolgáját, Izráelt,
hogy megemlékezzék irgalmáról,
amint kijelentette atyáinknak,
Ábrahámnak és az ő utódjának mindörökké.
Mária Erzsébettel maradt mintegy három hónapig, azután visszatért otthonába.
Amikor pedig eljött Erzsébet szülésének ideje, fiút szült. Meghallották a szomszédai és a rokonai, hogy milyen nagy irgalmat tanúsított iránta az Úr, és vele együtt örültek. A nyolcadik napon eljöttek körülmetélni a gyermeket, és apja nevéről Zakariásnak akarták nevezni. Anyja azonban megszólalt, és ezt mondta: Nem, hanem János legyen a neve. De ezt mondták neki: Senki sincs a rokonságodban, akit így hívnának. Ekkor intettek az apjának, hogy milyen nevet akar neki adni. Ő pedig egy írótáblát kért, és ezt írta rá: János a neve. Mindnyájan elcsodálkoztak. És azonnal megnyílt Zakariás szája, megoldódott a nyelve, beszélni kezdett, és áldotta az Istent. Valamennyi szomszédját félelem szállta meg, és Júdea egész hegyvidékén beszéltek minderről. Akik meghallották, szívükbe vésték, és így szóltak: Vajon mi lesz ebből a gyermekből? Az Úr keze pedig valóban vele volt.
Apja, Zakariás, betelt Szentlélekkel, és így prófétált:
Áldott az Úr, Izráel Istene,
hogy meglátogatta és megváltotta az ő népét.
Erős szabadítót támasztott nekünk
szolgájának, Dávidnak házából,
amint kijelentette azt szent prófétái által
örök időktől fogva,
hogy megszabadítson ellenségeinktől,
és mindazok kezéből, akik gyűlölnek minket;
hogy irgalmasan cselekedjék atyáinkkal,
és megemlékezzék szent szövetségéről,
arról az esküről, amellyel megesküdött atyánknak, Ábrahámnak;
és megadja nekünk,
hogy ellenségeink kezéből megszabadulva,
félelem nélkül szolgáljunk neki,
szentségben és igazságban őelőtte életünk minden napján.
Téged pedig, kisgyermek,
a Magasságos prófétájának neveznek majd,
mert az Úr előtt jársz, hogy elkészítsd az ő útjait,
hogy megtanítsd népét az üdvösség ismeretére
bűneik bocsánata által,
Istenünk könyörülő irgalmáért,
amellyel meglátogat minket a felkelő nap a magasságból,
hogy világítson azoknak,
akik sötétségben és a halál árnyékában lakoznak,
hogy lábunkat a békesség útjára igazítsa.
A kisgyermek pedig növekedett, és erősödött lélekben, és a pusztában élt addig a napig, amíg meg nem kezdte küldetését Izráelben.
Biblia alkalmazás
Biblia gyerekeknek alkalmazás
