Azokban a napokban útra kelt Mária, és sietve elment a hegyvidékre, Júda egyik városába. Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, megmozdult a magzat a méhében. Megtelt Erzsébet Szentlélekkel, és hangos szóval kiáltotta:
„Áldott vagy te az asszonyok között,
és áldott a te méhed gyümölcse!
Hogyan is lehetséges ez, hogy az én Uram anyja jön el énhozzám? Mert íme, amint felfogta fülem köszöntésed hangját, ujjongva mozdult meg a magzat méhemben. Boldog, aki hitt, mert beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neki.”
Mária pedig ezt mondta:
„Magasztalja lelkem az Urat,
és az én lelkem ujjong
Isten, az én Megtartóm előtt,
mert rátekintett szolgálóleánya megalázott voltára:
és íme, mostantól fogva
boldognak mond engem minden nemzedék,
mert nagy dolgokat tett velem a Hatalmas,
és szent az ő neve,
irgalma megmarad nemzedékről nemzedékre
az őt félőkön.
Hatalmas dolgot cselekedett karjával,
szétszórta a szívük szándékában felfuvalkodottakat.
Hatalmasokat döntött le trónjukról,
és megalázottakat emelt fel.
Éhezőket látott el javakkal,
és bővelkedőket küldött el üres kézzel.
Felkarolta szolgáját, Izráelt,
hogy megemlékezzék irgalmáról,
amint kijelentette atyáinknak,
Ábrahámnak és az ő utódjának mindörökké.”
Mária Erzsébettel maradt három hónapig, azután visszatért otthonába.
Amikor pedig eljött Erzsébet szülésének ideje, fiút szült. Meghallották a szomszédai és rokonai, hogy milyen nagy irgalmat tanúsított iránta az Úr, és együtt örültek vele. A nyolcadik napon eljöttek körülmetélni a gyermeket, és apja nevéről Zakariásnak akarták nevezni. Anyja azonban megszólalt, és ezt mondta: „Nem, hanem János legyen a neve.” Mire ezt mondták neki: „De hiszen senki sincs a te rokonságodban, akit így hívnának.” Ekkor intettek az apjának, hogy minek akarja neveztetni. Ő táblát kért, és ezt írta rá: „János a neve.” Erre mindenki elcsodálkozott. És egyszerre csak megnyílt Zakariás szája, megoldódott a nyelve, beszélni kezdett, és áldotta az Istent. Félelem szállta meg a körülöttük lakókat, és Júdea egész hegyvidékén beszéltek minderről. Akik meghallották, szívükbe vésték, és így szóltak: „Vajon mi lesz ebből a gyermekből?” Az Úr keze pedig valóban vele volt.
Apja, Zakariás, megtelt Szentlélekkel, és így prófétált:
„Áldott az Úr, Izráel Istene,
hogy meglátogatta népét,
és váltságot szerzett neki.
Erős üdvözítőt támasztott nekünk
szolgájának, Dávidnak házából,
ahogyan kijelentette azt szent prófétái által
örök időktől fogva:
hogy megszabadít ellenségeinktől,
és mindazok kezéből, akik gyűlölnek minket;
hogy irgalmasan cselekedjék atyáinkkal,
és megemlékezzék szent szövetségéről,
arról az esküről, amellyel megesküdött
atyánknak, Ábrahámnak;
és megadja nekünk,
hogy ellenségeink kezéből megszabadulva,
félelem nélkül szolgáljunk neki,
szentségben és
igazságban őelőtte életünk minden napján.
Te pedig, kisgyermek,
a Magasságos prófétája leszel,
mert az Úr előtt jársz, hogy előkészítsd az ő útjait,
hogy megtanítsd népét az üdvösség ismeretére,
bűneik bocsánata által,
Istenünk könyörülő irgalmáért,
amellyel meglátogat minket
a felkelő fény a magasságból;
hogy világítson azoknak,
akik sötétségben s a halál árnyékában lakoznak,
hogy ráigazítsa lábunkat
a békesség útjára.”
A kisgyermek pedig növekedett, és erősödött lélekben, és a pusztában élt egészen addig a napig, amelyen szolgálatba lépett Izráelben.
Biblia alkalmazás
Biblia gyerekeknek alkalmazás
