Jób 31:1-40

Szövetséget kötöttem a szememmel, hogy ne tekintsen a szüzekre. Mi lett volna akkor osztályrészem Istentől onnan fentről, vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból? Hiszen veszedelem vár az álnokra, szerencsétlenség a gonosztevőkre! Jól láthatja utaimat Isten, és számon tarthatja minden lépésemet. Ha hamisságban jártam, és lábam csalásra sietett, mérjen meg engem hiteles mérleggel, és megtudja Isten, hogy feddhetetlen vagyok. Ha lépteim a jó útról letértek, ha szívem a szememet követte, vagy kezemhez szenny tapad, más egye meg, amit vetettem, és ami nekem sarjadt, tépjék ki tövestül! Ha szívem asszony után bolondult, és leselkedtem felebarátom ajtajánál, másnak őröljön a feleségem, és mások hajoljanak rá. Mert fajtalan dolog ez, és bírák elé való bűn. Olyan tűz ez, amely az enyészet helyéig leér, és minden jövedelmemet gyökerestül pusztítja el. Ha semmibe vettem szolgám vagy szolgálóleányom igazát, amikor vitájuk támadt velem, mitévő lennék, ha rám támadna Isten, mit felelnék neki, ha számon kérné? Nem az alkotta-e őt is, aki engem az anyaméhben? Nem ugyanaz formált-e bennünket az anyaölben? Ha megtagadtam a nincstelenek kívánságát, és az özvegy szemeit epedni engedtem, ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva nem evett belőle, akit ifjúságom óta apjaként neveltem, és úgy vezetgettem, mint aki anyám méhéből való, ha elnéztem, hogy az elesett ruhátlan, és a szegénynek nincs takarója, ha nem áldhatott engem, mert dereka juhaim gyapjától fölmelegedett, ha az árva vagyonára rátettem kezemet, mert láttam, hogy a kapuban segítségemre vannak, akkor essék le vállam a lapockámról, törjön le tőből a karom! Hiszen rettegtem Isten csapásától, és fenségét nem bírom elviselni. Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt gondoltam, hogy csak a színaranyban bízhatom, ha annak örültem, milyen gazdag vagyok, és mennyi mindent tudtam szerezni magamnak, ha néztem a napvilágot, hogyan ragyog, és a holdat, hogy milyen pompával halad, ha csak titokban is olyan bolondságot tettem, hogy csókot hintettem feléjük kezemmel, ez is bírák elé való bűn volna, mert megtagadtam volna az Istent odafönt. Nem örültem gyűlölőm vesztének, nem ujjongtam, ha baj érte, nem szoktam számmal vétkezni, átkot kérve valakire. Nem mondhatták sátram vendégei, hogy valaki nem lakott jól nálam hússal. Nem hált jövevény az utcán, ajtómat kitártam az átutazó előtt. Ha emberi módon eltitkoltam vétkeim, keblembe rejtve bűnömet, bizony, akkor tarthatnék a nagy tömegtől, retteghetnék a nemzetségek megvetésétől, hallgatnék, és az ajtón sem lépnék ki. Bárcsak meghallgatna valaki! Íme, ez a végszóm: Válaszoljon a Mindenható, írjon vádiratot mint vádlóm! Bizony, én azt a vállamra venném, és a fejemre kötném, mint koronát. Lépteim számát is megmondanám neki, mint egy fejedelem, úgy járulnék elé. Ha a termőföldem ellenem kiáltott, és barázdái együtt siránkoztak, ha termését fizetség nélkül ettem, vagy művelőit agyonhajszoltam: tövis teremjen búza helyett, és gyom árpa helyett!