Jób 31:1-40

Megosztás

Jób 31:1-40 Revised Hungarian Bible (RÚF)

Szövetséget kötöttem a szememmel, hogy ne tekintsen a szüzekre. Mi lett volna akkor osztályrészem Istentől onnan fentről, vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból? Hiszen veszedelem vár az álnokra, szerencsétlenség a gonosztevőkre! Jól láthatja utaimat Isten, és számon tarthatja minden lépésemet. Ha hamisságban jártam, és lábam csalásra sietett, mérjen meg engem hiteles mérleggel, és megtudja Isten, hogy feddhetetlen vagyok. Ha lépteim a jó útról letértek, ha szívem a szememet követte, vagy kezemhez szenny tapad, más egye meg, amit vetettem, és ami nekem sarjadt, tépjék ki tövestül! Ha szívem asszony után bolondult, és leselkedtem felebarátom ajtajánál, másnak őröljön a feleségem, és mások hajoljanak rá. Mert fajtalan dolog ez, és bírák elé való bűn. Olyan tűz ez, amely az enyészet helyéig leér, és minden jövedelmemet gyökerestül pusztítja el. Ha semmibe vettem szolgám vagy szolgálóleányom igazát, amikor vitájuk támadt velem, mitévő lennék, ha rám támadna Isten, mit felelnék neki, ha számon kérné? Nem az alkotta-e őt is, aki engem az anyaméhben? Nem ugyanaz formált-e bennünket az anyaölben? Ha megtagadtam a nincstelenek kívánságát, és az özvegy szemeit epedni engedtem, ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva nem evett belőle, akit ifjúságom óta apjaként neveltem, és úgy vezetgettem, mint aki anyám méhéből való, ha elnéztem, hogy az elesett ruhátlan, és a szegénynek nincs takarója, ha nem áldhatott engem, mert dereka juhaim gyapjától fölmelegedett, ha az árva vagyonára rátettem kezemet, mert láttam, hogy a kapuban segítségemre vannak, akkor essék le vállam a lapockámról, törjön le tőből a karom! Hiszen rettegtem Isten csapásától, és fenségét nem bírom elviselni. Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt gondoltam, hogy csak a színaranyban bízhatom, ha annak örültem, milyen gazdag vagyok, és mennyi mindent tudtam szerezni magamnak, ha néztem a napvilágot, hogyan ragyog, és a holdat, hogy milyen pompával halad, ha csak titokban is olyan bolondságot tettem, hogy csókot hintettem feléjük kezemmel, ez is bírák elé való bűn volna, mert megtagadtam volna az Istent odafönt. Nem örültem gyűlölőm vesztének, nem ujjongtam, ha baj érte, nem szoktam számmal vétkezni, átkot kérve valakire. Nem mondhatták sátram vendégei, hogy valaki nem lakott jól nálam hússal. Nem hált jövevény az utcán, ajtómat kitártam az átutazó előtt. Ha emberi módon eltitkoltam vétkeim, keblembe rejtve bűnömet, bizony, akkor tarthatnék a nagy tömegtől, retteghetnék a nemzetségek megvetésétől, hallgatnék, és az ajtón sem lépnék ki. Bárcsak meghallgatna valaki! Íme, ez a végszóm: Válaszoljon a Mindenható, írjon vádiratot mint vádlóm! Bizony, én azt a vállamra venném, és a fejemre kötném, mint koronát. Lépteim számát is megmondanám neki, mint egy fejedelem, úgy járulnék elé. Ha a termőföldem ellenem kiáltott, és barázdái együtt siránkoztak, ha termését fizetség nélkül ettem, vagy művelőit agyonhajszoltam: tövis teremjen búza helyett, és gyom árpa helyett!

Jób 31:1-40 2012 HUNGARIAN BIBLE: EASY-TO-READ VERSION (EFO)

(Mikor még jó dolgom volt,) „Szövetséget kötöttem szemeimmel, hogy fiatal lányokra nem nézek vágyakozva. Hiszen ha megkívánnám őket, milyen örökséget kaphatnék akkor Istentől, mi jót várhatnék a Mindenhatótól? Mert aki vétkezik, annak romlás a büntetése, a bűnösnek pusztulás a sorsa! Hiszen Isten éberen figyel, szemmel tartja minden lépésemet. Ha görbe utakon jártam vagy hazudtam, ha becsaptam a társam, ha megkárosítottam — Isten azonnal észrevette volna. Bárcsak lemérné tetteimet az igazság mérlegén! Meglátná akkor ő is, hogy ártatlan vagyok! Ha letértem az igaz útról, ha szívem szemem kívánságát követte, ha kezemet bűn szennyezte be, más arassa le akkor, amit vetettem, és tépje ki tövestül, amit ültettem! Ha szívem más asszonyára áhítozott, ha kerestem az alkalmat, hogy vétkezzem vele, akkor feleségem más férfi ételét készítse, és más férfi háljon vele! Hiszen gyalázatos bűn lett volna, ha így teszek, ítéletre méltó lennék biztosan, bűnöm égetne, mint a tűz, megemésztene teljesen, elpusztítaná minden vagyonomat. Ha nem bántam igazságosan szolgáimmal, mikor panaszuk volt ellenem, hogyan állhatnék meg Isten színe előtt? Mit válaszolhatnék neki, mikor felelősségre von? Hiszen engem is, a szolgámat is ő teremtett az anyaméhben. Ugyanaz az Isten formált mindkettőnket anyánk szíve alatt. Nem tagadtam meg a szegényektől, amire vágytak, segítettem az özvegyeket, nélkülözni nem hagytam őket. Megosztottam kenyerem az éhezőkkel, bőven adtam az árváknak. Igen, apjuk voltam az árváknak, és gondviselőjük az özvegyeknek egész életemben. Ha szegényt láttam rongyosan, takaró nélkül a nyomorultat, örömmel segítettem rajtuk. Juhaim gyapjából adtam nekik meleg takarót, s a rongyosat felruháztam, úgyhogy áldottak érte mindannyian. Nem fenyegettem az árvát kezemmel, mikor segítséget kért a kapuban. Nem így van? De igen! Ha nem lenne igazam, szakadjon ki a karom tövestől, és vállam váljon el testemtől! De mindezeket el nem követtem, egész életemben tiszteltem és féltem Istent, s a Mindenható büntetésétől rettegtem! Nem bíztam gazdagságban, pénzben, vagyonban, csak a Mindenhatóban. Nem reménykedtem soha színaranyban. Nagy gazdagságom miatt nem dicsekedtem, hatalmas jövedelmem sem tett elbizakodottá. Nem imádtam a ragyogó Napot, sem a gyönyörű Holdat, nem intettem csókot feléjük kezemmel, nem csábították el szívem. Hiszen utálatos bűn lenne, súlyos büntetésre méltó, ha megtagadtam volna a Menny Istenét! Mikor ellenségem baj érte, nem örvendtem romlásán, nem nevettem kárörvendőn, ha bajba került. Soha nem átkoztam, s nem kívántam halálát. Jól tudták a szolgáim: az idegen nálam mindig jóllakott, a jövevénynek szállást kínáltam, vendégül láttam az utazókat. Mások talán eltitkolják vétkeiket, de én soha nem tettem ilyet! Nem féltem az emberektől, hogy rólam mit mondanak, nem féltem rokonaim véleményétől, nem burkolóztam hallgatásba, nem zárkóztam házamba! Ó, bárcsak meghallgatna engem! Bárcsak válaszolna nekem a Mindenható! Írná csak könyvtekercsbe, mit vétettem! Bátran vállaimra venném a vádakat, s fejemre tenném azt a tekercset, mint koronát! Számot adnék előtte minden lépésemről, s mint fejedelem, úgy járulnék elébe. Ha bárkitől elvettem volna földjét, annak barázdái ellenem kiáltsanak, ha munkásaim bérét ki nem fizettem, ha gazdájától megpróbáltam elvenni birtokát, akkor földemen búza helyett tövis teremjen, s árpa helyett hitvány gyomok!”

Jób 31:1-40 Karoli Bible 1908 (HUNK)

Szövetségre léptem szemeimmel, és hajadonra mit sem ügyeltem. És mi volt jutalmam Istentől felülről; vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból? Avagy nem az istentelent illeti-é romlás, és nem a gonosztevőt-é veszedelem? Avagy nem láthatta-é utaimat, és nem számlálhatta-é meg lépéseimet? Ha én csalárdsággal jártam, vagy az én lábam álnokságra sietett: Az ő igazságának mérlegével mérjen meg engem, és megismeri Isten az én ártatlanságomat! Ha az én lépésem letért az útról és az én lelkem követte szemeimet, vagy kezeimhez szenny tapadt: Hadd vessek én és más egye meg, és tépjék ki az én maradékaimat gyökerestől! Ha az én szívem asszony után bomlott, és leselkedtem az én felebarátomnak ajtaján: Az én feleségem másnak őröljön, és mások hajoljanak rája. Mert gyalázatosság volna ez, és birák elé tartozó bűn. Mert tűz volna ez, a mely pokolig emésztene, és minden jövedelmemet tövestől kiirtaná. Ha megvetettem volna igazát az én szolgámnak és szolgálómnak, mikor pert kezdtek ellenem: Mi tevő lennék, ha felkelne az Isten, és ha meglátogatna: mit felelnék néki? Nem az teremtette-é őt is, a ki engem teremtett anyám méhében; nem egyugyanaz formált-é bennünket anyánk ölében? Ha a szegények kivánságát megtagadtam, és az özvegy szemeit epedni engedtem; És ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva abból nem evett; Hiszen ifjúságom óta, mint atyánál nevekedett nálam, és anyámnak méhétől kezdve vezettem őt! Ha láttam a ruhátlant veszni indulni, és takaró nélkül a szegényt; Hogyha nem áldottak engem az ő ágyékai, és az én juhaim gyapjából fel nem melegedett; Ha az árva ellen kezemet felemeltem, mert láttam a kapuban az én segítségemet; A lapoczkájáról essék ki a vállam, és a forgócsontról szakadjon le karom! Hiszen úgy rettegtem Isten csapásától, és fensége előtt tehetetlen valék! Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam az olvasztott aranynak: Én bizodalmam! Ha örültem azon, hogy nagy a gazdagságom, és hogy sokat szerzett az én kezem; Ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott, és a holdat, mikor méltósággal haladt, És az én szívem titkon elcsábult, és szájammal megcsókoltam a kezemet: Ez is biró elé tartozó bűn volna, mert ámítottam volna az Istent oda fent! Ha örvendeztem az engem gyűlölőnek nyomorúságán, és ugráltam örömömben, hogy azt baj érte; (De nem engedtem, hogy szájam vétkezzék azzal, hogy átkot kérjek az ő lelkére!) Ha nem mondták az én sátorom cselédei: Van-é, a ki az ő húsával jól nem lakott? (A jövevény nem hált az utczán, ajtóimat az utas előtt megnyitám.) Ha emberi módon eltitkoltam vétkemet, keblembe rejtve bűnömet: Bizony akkor tarthatnék a nagy tömegtől, rettegnem kellene nemzetségek megvetésétől; elnémulnék és az ajtón sem lépnék ki! Oh, bárcsak volna valaki, a ki meghallgatna engem! Ímé, ez a végszóm: a Mindenható feleljen meg nékem; és írjon könyvet ellenem az én vádlóm. Bizony én azt a vállamon hordanám, és korona gyanánt a fejemre tenném! Lépteimnek számát megmondanám néki, mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá! Ha földem ellenem kiáltott és annak barázdái együtt siránkoztak; Ha annak termését fizetés nélkül ettem, vagy gazdájának lelkét kioltottam: Búza helyett tövis teremjen és árpa helyett konkoly! Itt végződnek a Jób beszédei.

Jób 31:1-40 Magyar Bibliatársulat új fordítású Bibliája (HUNB)

Szövetséget kötöttem a szememmel, hogy ne tekintsen a szüzekre. Mi lett volna akkor osztályrészem Istentől onnan fentről, vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból? Hiszen veszedelem vár az álnokra, szerencsétlenség a gonosztevőkre! Jól láthatja utaimat Isten, és számon tarthatja minden lépésemet. Ha hamisan jártam, és lábam csalásra sietett, mérjen meg engem igaz mérleggel, és megtudja Isten, hogy feddhetetlen vagyok. Ha lépésem letért a jó útról, ha szívem a szememet követte, vagy kezemhez szenny tapad, más egye meg, amit vetettem, és ami nekem sarjadt, tépjék ki gyökerestül! Ha szívem asszony után bolondult, és leselkedtem felebarátom ajtajánál, másnak őröljön a feleségem, és mások hajoljanak rá. Mert gyalázatos dolog ez, és bírák elé való bűn. Olyan tűz ez, amely a pusztulás helyéig emészt, és minden jövedelmemet gyökerestül irtja ki. Ha semmibe vettem szolgám vagy szolgálóm igazát, amikor perük volt ellenem, mitévő lennék, ha rám támadna Isten, mit felelnék neki, ha számon kérné? Nem az alkotta-e őt, aki engem az anyaméhben? Nem ugyanaz formált-e bennünket az anyaölben? Ha megtagadtam a nincstelenek kívánságát, és az özvegy szemeit epedni engedtem, ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva nem evett belőle, akit ifjúságom óta apjaként neveltem, és anyám méhétől fogva vezettem, ha elnéztem, hogy a veszendő ruhátlan, és a szegénynek nincs takarója, ha nem áldott engem, mert dereka juhaim gyapjától fölmelegedett, ha az árva ellen kezet emeltem, mert láttam, hogy a kapuban segítségemre vannak, akkor essék le vállam a lapockámról, törjön le tőből a karom! Hiszen rettegtem Isten csapásától, és fenségét nem bírom elviselni. Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt gondoltam, hogy csak a színaranyban bízhatom, ha annak örültem, hogy gazdagságom nagy, és sokat szerzett a kezem, ha néztem a napvilágot, hogyan ragyog, és a holdat, hogy milyen pompával halad, ha csak titokban is olyan bolondságot tettem, hogy csókot hintettem feléjük kezemmel, ez is bírák elé való bűn volna, mert megtagadtam volna az Istent odafönt. Nem örültem gyűlölőm vesztének, nem ujjongtam, ha baj érte, nem szoktam számmal vétkezni, átkot kérve valakire. Nem mondhatták sátram vendégei, hogy valaki nem lakott jól nálam hússal. Nem hált jövevény az utcán, ajtómat kitártam az utas előtt. Ha emberi módon eltitkoltam vétkeimet, keblembe rejtve bűnömet, bizony, akkor tarthatnék a nagy tömegtől, retteghetnék a nemzetségek megvetésétől, hallgatnék, és az ajtón sem lépnék ki. Bárcsak meghallgatna valaki! Íme, ez a végszóm: Válaszoljon a Mindenható, írjon vádiratot, mint vádlóm. Bizony, én azt a vállamra venném, és a fejemre kötném, mint koronát. Lépteim számát is megmondanám neki, mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá. Ha a termőföldem ellenem kiáltott, és valamennyi barázdája sírt, ha termését fizetés nélkül ettem, vagy művelőit agyonhajszoltam: tövis teremjen búza helyett, és gyom árpa helyett!