Szövetségre léptem szemeimmel, és hajadonra mit sem ügyeltem. És mi volt jutalmam Istentől felülről; vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból? Avagy nem az istentelent illeti-é romlás, és nem a gonosztevőt-é veszedelem? Avagy nem láthatta-é utaimat, és nem számlálhatta-é meg lépéseimet? Ha én csalárdsággal jártam, vagy az én lábam álnokságra sietett: Az ő igazságának mérlegével mérjen meg engem, és megismeri Isten az én ártatlanságomat! Ha az én lépésem letért az útról és az én lelkem követte szemeimet, vagy kezeimhez szenny tapadt: Hadd vessek én és más egye meg, és tépjék ki az én maradékaimat gyökerestől! Ha az én szívem asszony után bomlott, és leselkedtem az én felebarátomnak ajtaján: Az én feleségem másnak őröljön, és mások hajoljanak rája. Mert gyalázatosság volna ez, és birák elé tartozó bűn. Mert tűz volna ez, a mely pokolig emésztene, és minden jövedelmemet tövestől kiirtaná. Ha megvetettem volna igazát az én szolgámnak és szolgálómnak, mikor pert kezdtek ellenem: Mi tevő lennék, ha felkelne az Isten, és ha meglátogatna: mit felelnék néki? Nem az teremtette-é őt is, a ki engem teremtett anyám méhében; nem egyugyanaz formált-é bennünket anyánk ölében? Ha a szegények kivánságát megtagadtam, és az özvegy szemeit epedni engedtem; És ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva abból nem evett; Hiszen ifjúságom óta, mint atyánál nevekedett nálam, és anyámnak méhétől kezdve vezettem őt! Ha láttam a ruhátlant veszni indulni, és takaró nélkül a szegényt; Hogyha nem áldottak engem az ő ágyékai, és az én juhaim gyapjából fel nem melegedett; Ha az árva ellen kezemet felemeltem, mert láttam a kapuban az én segítségemet; A lapoczkájáról essék ki a vállam, és a forgócsontról szakadjon le karom! Hiszen úgy rettegtem Isten csapásától, és fensége előtt tehetetlen valék! Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam az olvasztott aranynak: Én bizodalmam! Ha örültem azon, hogy nagy a gazdagságom, és hogy sokat szerzett az én kezem; Ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott, és a holdat, mikor méltósággal haladt, És az én szívem titkon elcsábult, és szájammal megcsókoltam a kezemet: Ez is biró elé tartozó bűn volna, mert ámítottam volna az Istent oda fent! Ha örvendeztem az engem gyűlölőnek nyomorúságán, és ugráltam örömömben, hogy azt baj érte; (De nem engedtem, hogy szájam vétkezzék azzal, hogy átkot kérjek az ő lelkére!) Ha nem mondták az én sátorom cselédei: Van-é, a ki az ő húsával jól nem lakott? (A jövevény nem hált az utczán, ajtóimat az utas előtt megnyitám.) Ha emberi módon eltitkoltam vétkemet, keblembe rejtve bűnömet: Bizony akkor tarthatnék a nagy tömegtől, rettegnem kellene nemzetségek megvetésétől; elnémulnék és az ajtón sem lépnék ki! Oh, bárcsak volna valaki, a ki meghallgatna engem! Ímé, ez a végszóm: a Mindenható feleljen meg nékem; és írjon könyvet ellenem az én vádlóm. Bizony én azt a vállamon hordanám, és korona gyanánt a fejemre tenném! Lépteimnek számát megmondanám néki, mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá! Ha földem ellenem kiáltott és annak barázdái együtt siránkoztak; Ha annak termését fizetés nélkül ettem, vagy gazdájának lelkét kioltottam: Búza helyett tövis teremjen és árpa helyett konkoly! Itt végződnek a Jób beszédei.
Biblia alkalmazás
Biblia gyerekeknek alkalmazás
