Jób 28:1-28

Az ezüstnek megvan a bányája, az aranynak is a helye, ahol mossák. A vasat a földből hozzák elő, a rezet pedig kőzetből olvasztják. Véget vet az ember a sötétségnek, és végigkutatja sorra a sűrű homályban és sötétségben rejlő köveket. Aknát törnek lakatlan helyen, elfeledett tájon, ahol senki sem jár, abban függnek, himbálóznak, messze az emberektől. A föld, amelyből kenyér terem, odalent olyan, mintha tűz pusztította volna. A zafír kőzetben található, az arany pedig rögöcskékben. Ösvényét nem ismeri a ragadozó madár, a sólyom szeme sem pillantja meg. Nem járnak ott vadállatok, az oroszlán sem lépked rajta. A legkeményebb követ is megmunkálja, a hegyek tövét is földúlja az ember. A sziklákban folyosót hasít, és felkutatja valamennyi kincsét. A beszivárgó víz útját eltömi, és napvilágra hozza, ami rejtve van. De a bölcsesség hol található? Hol van az értelem lelőhelye? Nem ismeri értékét a halandó, nem található az élők földjén. A mélység ezt mondja: Nincs bennem! A tenger ezt mondja: Nálam sincsen! Nem lehet megvenni színaranyért, nem lehet árát ezüstben kimérni. Nem fizethető meg Ófír aranyával, sem drága ónixszal vagy zafírral. Nem ér föl vele az arany és az üveg, arany ékszerekért sem kapható cserébe. Szóba sem jöhet a korall és a kristály: a bölcsesség drágább kincs az igazgyöngyöknél. Nem ér föl vele az etióp topáz, színarannyal sem lehet megfizetni. Honnan jön tehát a bölcsesség? Hol van az értelem lelőhelye? Rejtve van minden élő szeme előtt, az ég madarai elől is el van takarva. Az enyészet helye és a halál így szól: Csak hírét hallottuk fülünkkel. Isten ismeri az ahhoz vezető utat, ő tudja annak lelőhelyét. Mert ő ellát a föld pereméig, mindent lát az ég alatt. Amikor megszabta a szél erejét, és megállapította a vizek mértékét, megszabta az eső rendjét és a mennydörgő viharfelhő útját, akkor megtekintette és számba vette, elkészítette és megvizsgálta a bölcsességet. Az embernek pedig ezt mondta: Íme, az Úr félelme a bölcsesség, és a rossz elkerülése az értelem.