Így szólt hozzám az ÚR igéje: Menj és hirdesd Jeruzsálemnek: Ezt mondja az ÚR:
Emlékszem rád: ifjúkorod hűségére,
mátkaságod szeretetére,
amikor követtél a pusztában,
a be nem vetett földön.
Az ÚR szent tulajdona volt Izráel,
termésének a legjava.
Akik ettek belőle, mind meglakoltak,
rossz végük lett – így szól az ÚR.
Halljátok az ÚR igéjét, Jákób háza
és Izráel házának minden nemzetsége!
Ezt mondja az ÚR:
Mi rosszat találtak bennem őseitek,
hogy eltávolodtak tőlem?
Hitványságok után jártak,
és maguk is hitványakká váltak.
Nem kérdezték: Hol van az ÚR,
aki fölhozott bennünket
Egyiptom földjéről,
és vezetett bennünket a pusztaságban,
a sivár és szakadékos földön,
a szikkadt és veszélyes földön,
ahol nem járt senki,
és ember nem lakott?
Dúsan termő országba
hoztalak titeket,
hogy élvezzétek annak gyümölcsét és javait.
De amikor bejöttetek,
országomat tisztátalanná tettétek,
örökségemet pedig utálatossá.
A papok nem kérdezték:
Hol van az ÚR?
A törvény magyarázói
nem ismertek,
népem pásztorai hűtlenül elhagytak engem;
a próféták Baal nevében prófétáltak,
és haszontalanságok után jártak.
Ezért még perbe szállok veletek
– így szól az ÚR –,
és perelni fogok még unokáitokkal is!
Keljetek csak át a kittiek szigeteire,
és nézzetek szét!
Küldjetek Kédárba, és jól figyeljetek!
Lássátok meg: fordult-e elő ilyesmi?!
Cserélt-e pogány nép isteneket?
– pedig azok nem is istenek!
De az én népem fölcserélte dicsőségét
haszontalansággal.
Egek, ámuljatok ezen,
borzadjatok, szörnyülködjetek nagyon!
– így szól az ÚR.
Mert kétszeres rosszat
cselekedett népem:
engem, a friss víznek forrását elhagytak,
és víztárolókat vájnak,
repedt falú víztárolókat,
amelyek nem tartják a vizet.