Jeremiás 2:1-13
Jeremiás 2:1-13 Revised Hungarian Bible (RÚF)
Így szólt hozzám az ÚR igéje: Menj és hirdesd Jeruzsálemnek: Ezt mondja az ÚR: Emlékszem rád: ifjúkorod hűségére, mátkaságod szeretetére, amikor követtél a pusztában, a be nem vetett földön. Az ÚR szent tulajdona volt Izráel, termésének a legjava. Akik ettek belőle, mind meglakoltak, rossz végük lett – így szól az ÚR. Halljátok az ÚR igéjét, Jákób háza és Izráel házának minden nemzetsége! Ezt mondja az ÚR: Mi rosszat találtak bennem őseitek, hogy eltávolodtak tőlem? Hitványságok után jártak, és maguk is hitványakká váltak. Nem kérdezték: Hol van az ÚR, aki fölhozott bennünket Egyiptom földjéről, és vezetett bennünket a pusztaságban, a sivár és szakadékos földön, a szikkadt és veszélyes földön, ahol nem járt senki, és ember nem lakott? Dúsan termő országba hoztalak titeket, hogy élvezzétek annak gyümölcsét és javait. De amikor bejöttetek, országomat tisztátalanná tettétek, örökségemet pedig utálatossá. A papok nem kérdezték: Hol van az ÚR? A törvény magyarázói nem ismertek, népem pásztorai hűtlenül elhagytak engem; a próféták Baal nevében prófétáltak, és haszontalanságok után jártak. Ezért még perbe szállok veletek – így szól az ÚR –, és perelni fogok még unokáitokkal is! Keljetek csak át a kittiek szigeteire, és nézzetek szét! Küldjetek Kédárba, és jól figyeljetek! Lássátok meg: fordult-e elő ilyesmi?! Cserélt-e pogány nép isteneket? – pedig azok nem is istenek! De az én népem fölcserélte dicsőségét haszontalansággal. Egek, ámuljatok ezen, borzadjatok, szörnyülködjetek nagyon! – így szól az ÚR. Mert kétszeres rosszat cselekedett népem: engem, a friss víznek forrását elhagytak, és víztárolókat vájnak, repedt falú víztárolókat, amelyek nem tartják a vizet.
Jeremiás 2:1-13 2012 HUNGARIAN BIBLE: EASY-TO-READ VERSION (EFO)
Az Örökkévaló így szólt hozzám: „Menj, és kiáltsd Jeruzsálemnek, hogy lakosai mind hallják meg: Ifjúságodra emlékezem, Jeruzsálem, hűséges szeretetedre, mikor még úgy szerettél, mint menyasszony a vőlegényét! Milyen hűségesen követtél a pusztában, amelybe soha nem vetett magvető! Akkor Izráel népe még az Örökkévaló szent tulajdona volt, mint aratáskor az első búzakéve. Aki csak hozzányúlt, mind vétkezett, és bajt hozott magára” — ezt mondja az Örökkévaló. Jákób nemzetsége, Izráel népének családjai, halljátok meg az Örökkévaló szavát! Ezt üzeni nektek az Örökkévaló: „Miféle hibát találtak bennem őseitek, hogy oly messze távolodtak tőlem, és hitvány bálványokat követtek? Miért lettek ők maguk is hitványak? Nem kérdezték többé: »Hol van az Örökkévaló, aki fölhozott minket Egyiptomból, vezetett bennünket a pusztában, a kietlen sivatagban, sziklák és szakadékok között, száraz vidéken, a halál árnyékában, lakatlan és járatlan tájakon?« Pedig én bőtermő földre vittelek be titeket, hogy gyümölcseit és javait élvezzétek. De alighogy bevonultatok, bűneitekkel máris tisztátalanná tettétek földemet, vétkeitekkel bemocskoltátok örökségemet. A papok sem mondták: »Hol van az Örökkévaló?« Akik magyarázták és tanították a Törvényt, nem ismertek engem igazán! A vezetők is vétkeztek ellenem, a próféták pedig Baál által prófétáltak, és tehetetlen bálványokat imádtak. Ezért még perelni fogok veletek, sőt majd fiaitok fiaival is perelek!” — ezt mondja az Örökkévaló. „Menjetek csak nyugatra, át a tengeren, Ciprus szigetére, vagy kelet felé Kédárba, és jól nézzétek meg, történt-e valaha ilyen a nemzetek között? Melyik nép hagyta el isteneit más istenekért? Pedig azok nem is valódi istenek! Népem mégis felcserélte Istenét — dicsőségét — tehetetlen és hitvány bálványokkal! Ó egek, ámuljatok ezen! Rémüljetek meg, és borzadjatok el — mondja az Örökkévaló —, hiszen népem kétszeresen vétkezett: elhagytak engem, az élő víz forrását, és repedezett ciszternákat ástak maguknak, amelyek nem tartják meg a vizet!”
Jeremiás 2:1-13 Karoli Bible 1908 (HUNK)
Majd szóla az Úr nékem, mondván: Menj el, és kiálts Jeruzsálem füleibe, mondván: Ezt mondja az Úr: Emlékezem reád gyermekkorod ragaszkodására, mátkaságod szeretetére, a mikor követtél engem a pusztában, a még be nem vetett földön. Szent volt Izráel az Úrnak, az ő termésének zsengéje; a kik emésztik vala őt, mind vétkeznek vala, veszedelem támada rájok, azt mondja az Úr. Halljátok meg az Úr szavát, Jákób háza és Izráel házának minden nemzetsége. Így szól az Úr: Micsoda hamisságot találtak bennem a ti atyáitok, hogy elidegenedtek tőlem, és hiábavalóság után jártak, és hiábavalókká lettek? Még csak azt sem mondták: Hol van az Úr, a ki felhozott minket Égyiptom földéről, a ki vezérelt minket a pusztában, a kietlen és járatlan földön, a szomjúságnak és a halál árnyékának földén, a melyen nem vonult át ember, és a hol halandó nem lakott? És bevittelek titeket a bőség földébe, hogy annak gyümölcseivel és javaival éljetek; és bementetek, és megfertőztettétek az én földemet, és az én örökségemet útálatossá tevétek. A papok nem mondták: Hol van az Úr? A törvény magyarázói nem ismertek engem, és a pásztorok hűtelenekké lettek hozzám, a próféták pedig a Baál által prófétáltak, és azok után jártak, a kik tehetetlenek. Azért még perbe szállok veletek, mondja az Úr, és perelni fogok a ti fiaitok fiaival is! Menjetek csak át a Kittim szigeteire, és lássátok meg; és küldjetek Kédárba is és szorgalmasan vizsgálódjatok, és lássátok meg, ha volt-é ott ehhez hasonló? Ha cserélt-é valamely nemzet isteneket? noha azok nem istenek. Az én népem pedig felcserélte az ő dicsőségét tehetetlenséggel! Álmélkodjatok ezen, oh egek, és borzadjatok és rémüljetek meg igen! azt mondja az Úr. Mert kettős gonoszságot követett el az én népem: Elhagytak engem, az élő vizek forrását, hogy kútakat ássanak magoknak; és repedezett kútakat ástak, a melyek nem tartják a vizet.
Jeremiás 2:1-13 Magyar Bibliatársulat új fordítású Bibliája (HUNB)
Így szólt hozzám az Úr igéje: Menj és hirdesd Jeruzsálemnek: Ezt mondja az Úr: Emlékszem rád: ifjúkorod hűségére, mátkaságod szeretetére, amikor követtél a pusztában, a be nem vetett földön. Az Úr szent tulajdona volt Izráel, termésének a legjava. Akik ették, mind meglakoltak, rossz végük lett – így szól az Úr. Halljátok az Úr igéjét, Jákób háza és Izráel házának minden nemzetsége! Ezt mondja az Úr: Mi rosszat találtak bennem őseitek, hogy eltávolodtak tőlem? Hitványságok után jártak, és maguk is hitványakká váltak. Nem kérdezték: Hol van az Úr, aki kihozott bennünket Egyiptom földjéről, és vezetett bennünket a pusztaságban, a sivár és szakadékos földön, a szikkadt és veszélyes földön, ahol nem járt senki, és ember nem lakott? Dúsan termő országba hoztalak benneteket, hogy élvezzétek gyümölcsét és javait. De amikor bejöttetek, országomat tisztátalanná, örökségemet utálatossá tettétek. A papok nem kérdezték: Hol van az Úr? A törvény magyarázói nem ismertek engem, a vezetők hűtlenül elhagytak engem, a próféták Baal nevében prófétáltak, és haszontalanságok után jártak. Ezért még perbe szállok veletek – így szól az Úr –, és perelni fogok még unokáitokkal is! Keljetek csak át a kittiek szigeteire, és nézzetek szét! Küldjetek Kédárba, és jól figyeljetek! Lássátok meg: fordult-e elő ilyesmi?! Cserélt-e pogány nép isteneket? – pedig azok nem is istenek! De népem fölcserélte dicsőségét haszontalansággal. Egek, ámuljatok ezen, borzadjatok, szörnyülködjetek nagyon! – így szól az Úr. Mert kétszeres rosszat cselekedett népem: engem, a folyóvíz forrását, elhagytak, hogy víztartókat vájjanak, repedezett falú víztartókat, amelyek nem tartják a vizet.