Így szólt hozzám az Úr igéje: Menj és hirdesd Jeruzsálemnek: Ezt mondja az Úr:
Emlékszem rád: ifjúkorod hűségére,
mátkaságod szeretetére,
amikor követtél a pusztában,
a be nem vetett földön.
Az Úr szent tulajdona volt Izráel,
termésének a legjava.
Akik ették, mind meglakoltak,
rossz végük lett – így szól az Úr.
Halljátok az Úr igéjét, Jákób háza
és Izráel házának minden nemzetsége!
Ezt mondja az Úr:
Mi rosszat találtak bennem őseitek,
hogy eltávolodtak tőlem?
Hitványságok után jártak,
és maguk is hitványakká váltak.
Nem kérdezték: Hol van az Úr,
aki kihozott bennünket
Egyiptom földjéről,
és vezetett bennünket a pusztaságban,
a sivár és szakadékos földön,
a szikkadt és veszélyes földön,
ahol nem járt senki,
és ember nem lakott?
Dúsan termő országba
hoztalak benneteket,
hogy élvezzétek gyümölcsét és javait.
De amikor bejöttetek,
országomat tisztátalanná,
örökségemet utálatossá tettétek.
A papok nem kérdezték:
Hol van az Úr?
A törvény magyarázói
nem ismertek engem,
a vezetők hűtlenül elhagytak engem,
a próféták Baal nevében prófétáltak,
és haszontalanságok után jártak.
Ezért még perbe szállok veletek
– így szól az Úr –,
és perelni fogok még unokáitokkal is!
Keljetek csak át a kittiek szigeteire,
és nézzetek szét!
Küldjetek Kédárba, és jól figyeljetek!
Lássátok meg: fordult-e elő ilyesmi?!
Cserélt-e pogány nép isteneket?
– pedig azok nem is istenek!
De népem fölcserélte dicsőségét
haszontalansággal.
Egek, ámuljatok ezen,
borzadjatok, szörnyülködjetek nagyon!
– így szól az Úr.
Mert kétszeres rosszat
cselekedett népem:
engem, a folyóvíz forrását, elhagytak,
hogy víztartókat vájjanak,
repedezett falú víztartókat,
amelyek nem tartják a vizet.