Akkor ezt az éneket énekelte Mózes Izráel fiaival együtt az ÚRnak:
Éneket mondok az ÚRnak, mert igen felséges,
lovat lovasával a tengerbe vetett.
Erőm és énekem az ÚR,
megszabadított engem.
Ő az én Istenem, őt dicsőítem,
atyám Istene, őt magasztalom.
Az ÚR vitéz harcos, „az ÚR” az ő neve.
Szekereit, hadát
a fáraónak tengerbe vetette,
válogatott, legjobb harcosai
belevesztek a Vörös-tengerbe.
Elborította őket a mélység,
kőként szálltak a mélybe.
Jobbod, URam, dicső az erőtől,
jobbod, URam, szétzúzza az ellenséget.
Nagy fenséggel elsöpröd támadóidat.
Ha elszabadul haragod, megemészti őket, mint tarlót a tűz.
Haragod szelétől föltornyosultak a vizek,
gátként megálltak a futó habok.
Megmerevedett a mélység a tenger szívében.
Üldözöm, megvan! – így szólt az ellenség.
– Zsákmányt osztok mindjárt, kitöltöm a bosszúmat rajtuk.
Kardomat kirántom ellenük, kezemmel kiirtom őket.
Rájuk fújtál szeleddel, s elborította őket a tenger.
Mint ólom merültek el a hatalmas vízben.
Kicsoda olyan az istenek között,
mint te, URam?
Kicsoda olyan felséges szentségében,
félelmetes dicső tetteiben, csodákat cselekvő, mint te?
Kinyújtottad jobbodat,
és elnyelte őket a föld.
Biblia alkalmazás
Biblia gyerekeknek alkalmazás
