Zsoltárok 119:49-64

Emlékezzél meg a te szolgádnak adott igédről, a melyhez nékem reménységet adtál! Ez vigasztalásom nyomorúságomban, mert a te beszéded megelevenít engem. A kevélyek szerfelett gúnyoltak engem; nem hajlottam el a te törvényedtől. Megemlékezem a te öröktől fogva való ítéleteidről Uram, és vigasztalódom. Harag vett rajtam erőt az istentelenek miatt, a kik elhagyták a te törvényedet. Ének volt rám nézve minden parancsolatod bujdosásomnak hajlékában. Uram! a te nevedről emlékezem éjjel, és megtartom a te törvényedet. Ez jutott nékem, hogy a te határozataidat megőriztem. Azt mondám Uram, hogy az én részem a te beszédeidnek megtartása. Teljes szívből könyörgök a te színed előtt: könyörülj rajtam a te igéreted szerint! Meggondoltam az én útaimat, és lábaimat a te bizonyságaidhoz fordítom. Sietek és nem mulasztom el, hogy megtartsam a te parancsolataidat. Az istentelenek kötelei körülkerítettek engem; de a te törvényedről el nem feledkezem. Éjfélkor felkelek, hogy hálát adjak néked, igazságod ítéleteiért. Társok vagyok mindazoknak, a kik félnek téged, és a kik határozataidat megtartják. A te kegyelmeddel, oh Uram, teljes e föld: taníts meg engem rendeléseidre!