Jób 21:1-24

Jób 21:1-24 HUNK

Felele pedig Jób, és monda: Jól hallgassátok meg az én beszédemet, és legyen ez a ti vigasztalástok helyett. Szenvedjetek el engem, a míg szólok, azután gúnyoljátok ki beszédemet. Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserű a lelkem? Tekintsetek reám és álmélkodjatok el, és tegyétek kezeteket szátokra. Ha visszaemlékezem, mindjárt felháborodom, és reszketés fogja el testemet. Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sőt még meg is gyarapodnak? Az ő magvok előttök nő fel ő velök, és az ő sarjadékuk szemeik előtt. Házok békességes a félelemtől, és az Isten vesszeje nincsen ő rajtok. Bikája folyat és nem terméketlen, tehene megellik és el nem vetél. Kieresztik, mint nyájat, kisdedeiket, és ugrándoznak az ő magzataik. Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének. Jóllétben töltik el napjaikat, és egy pillanat alatt szállnak alá a sírba; Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tőlünk, mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk! Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük őt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk előtte? Mindazáltal az ő javok nincsen hatalmukban, azért a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem! Hányszor aluszik el a gonoszok szövétneke, és jő rájok az ő veszedelmök! Hányszor osztogatja részöket haragjában. Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél előtt, és mint a polyva, a melyet forgószél ragad el. Isten az ő fiai számára tartja fenn annak büntetését. Megfizet néki, hogy megérzi majd. Maga látja meg a maga veszedelmét, és a Mindenható haragjából iszik. Mert mi gondja van néki házanépére halála után, ha az ő hónapjainak száma letelt?! Ki taníthatja Istent bölcseségre, hisz ő ítéli meg a magasságban levőket is! Ez meghal az ő teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan; Fejőedényei tejjel vannak tele, csontjainak velője nedvességtől árad.