Lukács 24
24
Jézus feltámadása
Mt 28,1-10; Mk 16,1-8; Jn 20,1-10
1A hét első napján kora reggel elmentek a sírhoz, és magukkal vitték az elkészített keneteket. 2A követ a sírról elhengerítve találták, 3és amikor bementek, nem találták az Úr Jézus testét. 4Történt, hogy amikor ők ezen megdöbbentek, íme, két férfiú állt melléjük fényes öltözetben. 5Ők pedig megrémülve arcukat a földre hajtották, azok ezt mondták nekik: „Miért keresitek a holtak között az élőt? 6Nincs itt, hanem feltámadott. Emlékezzetek rá, hogyan beszélt nektek, amikor még Galileában volt: 7Az Emberfiának bűnös emberek kezébe kell adatnia, és megfeszíttetnie, és a harmadik napon feltámadnia.“ 8Ekkor visszaemlékeztek az ő szavaira, 9és visszatérve a sírtól, elmondták mindezt a tizenegynek és a többieknek. 10Velük volt a magdalai Mária, Johanna és a Jakab anyja Mária és más asszonyok is, akik mindezt elmondták az apostoloknak. 11De az ő szavukat csak üres beszédnek tartották, és nem hittek nekik. 12Péter azonban felkelt, elfutott a sírhoz, és behajolva látta, hogy csak a lepedők vannak ott. Erre elment, és magában csodálkozott a történteken.
Az emmausi tanítványok
13Tanítványai közül ketten ugyanazon a napon egy faluba mentek, amely Jeruzsálemtől hatvan futamnyira volt, amelynek neve: Emmaus. 14Maguk között arról beszélgettek, amik történtek. 15És történt, hogy amint beszélgettek, és egymástól kérdezősködtek, maga Jézus hozzájuk szegődött, és velük együtt ment az úton. 16De látásukat mintha valami akadályozta volna, nem ismerték fel őt.
17Ő pedig ezt mondta nekik: „Miről beszélgettek egymással útközben?“
Erre szomorúan megálltak. 18Megszólalt az egyik, akinek neve Kleopás, és ezt mondta neki: „Csak te vagy egyedül jövevény Jeruzsálemben, aki nem tudja, hogy mi történt ott ezekben a napokban?“
19Ő így szólt: „Mi történt?“
Azok ezt mondták neki: „Az, ami a názáreti Jézussal történt, aki próféta volt, cselekedetben és beszédben hatalmas Isten, és az egész nép előtt, 20és mi módon adták őt a főpapok és főembereink halálos ítéletre, és megfeszítették őt. 21Pedig mi azt reméltük, hogy ő az, aki meg fogja váltani Izraelt. De mindezek már három napja történtek. 22Ezenfelül néhány közülünk való asszony is megrémített minket, akik kora reggel a sírnál voltak, 23és amikor nem találták ott a testét, hazajöttek, és azt mondták, hogy angyalok jelenését látták, akik azt mondták, hogy ő él. 24El is mentek néhányan, akik velünk voltak, a sírhoz, és úgy találták, ahogy az asszonyok mondták. Őt azonban nem látták.“
25Akkor ő így szólt hozzájuk: „Ó, balgatagok és rest szívűek arra, hogy elhiggyétek, amiket a próféták szóltak! 26Hát nem ezeket kellett szenvednie a Krisztusnak, és így megdicsőülnie?“ 27És Mózestől meg valamennyi prófétától kezdve elmagyarázta nekik mindazt, ami az Írásokban felőle megírattak.
28Így értek el ahhoz a faluhoz, amelybe igyekeztek. Ő azonban úgy tett, mintha továbbmenne. 29De azok unszolták, és kérték: „Maradj velünk, mert immár beesteledik, és a nap is lehanyatlott már.“ Bement tehát, hogy velük maradjon.
30És történt, amikor leült velük, vette a kenyeret, megáldotta és megszegte, és nekik adta. 31Erre megnyílt a szemük, és felismerték őt, de ő eltűnt előlük. 32Ekkor ezt mondták egymásnak: „Nem melegedett-e fel szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, és magyarázta nekünk az Írásokat?“
33Még abban az órában útra keltek, és visszatértek Jeruzsálembe, és egybegyűlve találták a tizenegyet és azokat, akik velük voltak. 34Akik ezt mondták: „Valóban feltámadott az Úr, és megjelent Simonnak.“ 35Erre ők is elbeszélték, mi történt az úton, és hogyan ismerték őt fel a kenyér megszegéséről.
Jézus megjelenik a tanítványoknak
Jn 20,19-23
36Miközben erről beszélgettek, Jézus maga megállt közöttük, és ezt mondta nekik: „Békesség néktek!“
37Rémületükben és félelmükben azt hitték, hogy valami szellemet látnak. 38Ezt mondta nekik: „Miért rémültetek meg, és miért támad kétség szívetekben? 39Nézzétek meg kezemet és lábamat, hogy valóban én vagyok. Tapintsatok meg, és lássatok, mert a szellemnek nincs húsa, csontja, s amint látjátok, nekem van!“
40Ezeket mondva megmutatta nekik kezét és lábát. 41Amikor pedig még mindig nem hittek örömükben, és csodálkoztak, ezt mondta nekik: „Van-e valami ennivalótok?“ 42Ők pedig adtak neki egy darab sült halat. 43Elvette, és előttük megette.
44Ezután ezt mondta nekik: „Ezek azok a beszédek, amelyeket szóltam nektek, amíg veletek voltam: Be kell teljesedni mindannak, amik megírattak énfelőlem Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban.“
45Akkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az Írásokat. 46És ezt mondta nekik: „Így van megírva, így kellett szenvedni a Krisztusnak, és feltámadni a halálból harmadnapon. 47És hirdetni kell az ő nevében a megtérést és a bűnbocsánatot minden népnek, Jeruzsálemtől elkezdve. 48Ti vagytok ennek tanúi. 49És íme, én elküldöm nektek, akit Atyám ígért, ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában, míg fel nem ruháztattok mennyei erővel.“
Jézus mennybemenetele
50Ezután kivezette őket Betániáig, és felemelte kezét, és megáldotta őket. 51És történt, hogy miközben áldotta őket, elszakadt tőlük, és felvitetett a mennybe. 52Ők pedig imádták őt, és visszatértek nagy örömmel Jeruzsálembe. 53És mindenkor a templomban voltak, dicsérve és áldva Istent. Ámen.
Jelenleg kiválasztva:
Lukács 24: EIV
Kiemelés
Megosztás
Másolás
Szeretnéd, hogy a kiemeléseid minden eszközödön megjelenjenek? Regisztrálj vagy jelentkezz be
The New Testament: Life, Truth and Light
(Ujszövetseg: elet, igazsag es vilagossag)
Copyright © 2003 by Biblica, Inc.®
Used by permission. All rights reserved worldwide.
