A zsoltárok könyve 107:1-43

A zsoltárok könyve 107:1-43 EFO

Adjatok hálát az Örökkévalónak, mert jó, mert hűséges szeretete örökké tart! Ezt hirdesse mindenki, akit az Örökkévaló megváltott, akit az ellenségtől megszabadított, akiket összegyűjtött sok-sok országból, keletről és nyugatról, észak és dél felől! Megmentette azokat, akik a pusztában vándoroltak, úttalan utakon bolyongtak, keresték a várost, ahol lakhassanak, de nem találták. Éheztek és szomjaztak, lelkük kifáradt, testük kimerült. De mikor hozzá kiáltottak segítségért, kimentette őket az Örökkévaló szorult helyzetükből. Vezette őket egyenes úton, hogy a városba jussanak, ahol békességben lakhatnak. Adjanak most hálát az Örökkévalónak jóságáért, és csodáiért, amelyeket az emberekkel tett! Mert inni adott a szomjazónak, és betöltötte az éhező lelkét minden jóval. Megmentette azokat, akik a halál árnyékában, sötétségben ültek, nyomorúsággal és vasláncokkal megkötözve, mert Isten szava ellen lázadtak, a Felséges tanácsára nem hallgattak. Ezért szívüket szenvedéssel alázta meg, megbotlottak, elestek, nem volt, aki segítsen rajtuk. De mikor hozzá kiáltottak segítségért, kimentette őket az Örökkévaló szorult helyzetükből. A sötétségből és a halál árnyékából kihozta őket, és köteleiket széttépte. Adjanak most hálát az Örökkévalónak jóságáért, és csodáiért, amelyeket az emberekkel tett! Mert a vaskapukat összetörte, és záraikat szétzúzta! Megmentette azokat, akik ostobán Isten ellen lázadtak, és bűneik miatt szenvedtek. Már az ételtől is undorodtak, a halál kapujához közeledtek, de mikor hozzá kiáltottak segítségért, kimentette őket az Örökkévaló szorult helyzetükből. Parancsolt, és azok meggyógyultak, a haláltól megmenekültek. Adjanak most hálát az Örökkévalónak jóságáért, és csodáiért, amelyeket az emberekkel tett! Hálával áldozzanak, és öröménekkel hirdessék az Örökkévaló tetteit! Akik hajóikon tengerre szálltak, hogy a nagy vizeken kereskedjenek, azok is látták az Örökkévaló nagy tetteit, még ott, a mélységes vizeken is! Mert az Örökkévaló parancsolt, és viharos szél támadt, felkorbácsolta a hullámokat, hogy hajójuk az égig emelkedett, majd megint a mélybe zuhant. Minden bátorságuk elolvadt a veszedelemben, szédültek és tántorogtak, mint a részegek, hajózó tudásuk semmit sem segített. De mikor hozzá kiáltottak segítségért, kimentette őket az Örökkévaló szorult helyzetükből, a vihart lecsendesítette, a tenger hullámait elsimította. Örülhettek ismét a nyugodt vizeknek, és az Örökkévaló a kívánt kikötőbe vezette őket. Adjanak most hálát az Örökkévalónak jóságáért, és csodáiért, amelyeket az emberekkel tett! Dicsérjék őt, mikor az emberek összegyűlnek, dicsérjék őt a nép vezetői előtt! Az Örökkévaló folyókat szárított ki, és forrásokat, hogy helyükön csak kietlen pusztaság maradt, termékeny földet változtatott szikes pusztává, a rajta lakók gonoszsága miatt. Máshol bővizű forrásokat fakasztott a száraz földön, és tavakat árasztott a sivatagban. Éhezőket telepített oda, hogy városokat építsenek lakóhelyül, megművelték a földet, szőlőt ültettek, bőségesen arattak és szüreteltek. Az Örökkévaló megáldotta és megsokasította őket, s még barmaikat is megszaporította. Majd elnyomás és csapások alatt görnyedeztek, és számuk is megfogyatkozott. Az Örökkévaló szégyent borított vezetőikre, és úttalan utakon bolyongtak a pusztában. Mégis felemelte az Örökkévaló a szegényeket a nyomorból, és családjaikat megsokasította, mint a juhnyájat. Látják ezt az istenfélők, és örülnek, látják a gonoszok is, de szájukat befogják. Aki bölcs, gondolja meg ezeket, hogy az Örökkévaló jóságát és hűségét megértse!