A zsoltárok könyve 104:1-23

A zsoltárok könyve 104:1-23 EFO

Lelkem, áldd az Örökkévalót! Milyen hatalmas vagy, Örökkévaló Istenem! Dicsőségbe és szépségbe öltöztél, királyi palástod a világosság! Kifeszítetted a csillagos eget, mint sátrat, és a vizek fölött építetted fel palotádat. Felhő-szekereden robogsz égi utakon, és szelek szárnyán suhansz. A szeleket tetted követeiddé, tűz lángjait szolgáiddá. A Földet szilárd alapokra építetted, hogy örökké biztosan álljon. Mély vízzel borítottad, mint egy köpennyel, még a hegyek felett is vizek hullámzottak. Majd rájuk kiáltottál, és a vizek elfutottak, mennydörgő szavadra a völgyekbe zúdultak. Felemelkedtek a hegyek, lesüllyedtek a völgyek, mindegyik a maga helyére, amelyet kijelöltél nekik. Határt szabtál a vizeknek, hogy túl ne lépjék, el ne borítsák a Földet megint. Istenem, forrásokat fakasztottál a völgyekben, hogy patakok csörgedezzenek a hegyek között, és megitassák erdők-mezők vadjait. Még a vadszamarak is oda jönnek szomjukat oltani. Felettük, az ágakon madarak énekelnek, s fészket raknak a patak mellett. Megöntözöd a hegyeket a magasból, tárolóidból, hogy kezed alkotásai, teremtményeid, betöltsék a földet. Füvet növesztesz a legelő állatoknak, gabonát a földművesnek, hogy kenyeret kapjanak a földből. Bort, hogy szívük felviduljon, olajat, hogy arcuk ragyogjon, és kenyeret, hogy testüket táplálja. Jóllaknak az Örökkévaló fái is, amelyeket ő ültetett, a fenyők és libanoni cédrusok, ahol mindenféle madarak laknak, verebektől a gólyákig fészket raknak. A magas hegyekben vadkecskék járnak, a sziklákon mormoták találnak lakóhelyet. Istenem, te teremtetted a Holdat, amely az ünnepek idejét mutatja, s a Napot, amely lenyugvása idejét és helyét nem véti el soha. Te alkottad a sötétséget, az éjszakát, mikor az erdei vadak útjukra indulnak. Az oroszlánkölykök zsákmányért ordítanak, Istentől kérik táplálékukat, de ha felkél a nap, tanyájukra húzódnak, és lehevernek. Az ember pedig felkel, kimegy munkájára, és dolgozik napestig.