Aki csak lát téged,
rémülten elszalad, és ezt mondja:
»Hogy elpusztult Ninive!
De ki bánkódik miatta?
Ugyan, ki fogja vigasztalni őt?«”
Azt hiszed, különb vagy Tébánál
Hiszen azt is védték a Nílus ágai,
vizek vették körül,
mint erős várfalak.
Etiópia és Egyiptom adta neki erejét,
Pút és Líbia segítette,
mégis fogságba hurcolták lakóit,
falhoz verték a csecsemőit,
főembereire sorsot vetettek,
vezetőit láncra verték!
Így jársz te is, Ninive!
Elesel, mint a részeg,
és menedéket keresel,
hogy elrejtőzhess ellenségeid elől.
Erős váraid hamar elesnek,
mint a fügefa lehullatja
első gyümölcseit.
Mikor a fát megrázod,
fügéje mindjárt a szájadba hull.
Harcosaid mind olyanok lesznek,
mint az asszonyok.
Országod kapui megnyílnak támadóid előtt,
záraidat tűz égeti el.
Készülj az ostromra, gyűjts vizet,
taposd az agyagot, készíts téglát,
javítsd a falat!
De hiába!
Megemészt a tűz,
fegyverrel ölnek meg,
s minden elpusztul,
mint sáskajárás idején a mező.
Hogy terjeszkedtél, Ninive!
Lakóid megsokasodtak,
mint a sáskák,
kereskedőid többen voltak,
mint égen a csillagok!
Lám, a sáskaraj is így pusztít:
ha már mindent fölfalt,
elrepül, eltűnik nyomtalanul.
Hivatalnokaid és írnokaid serege,
mint a sáskák felhője,
mely hideg időben
a kőkerítéseken gyülekezik,
de ha rásüt a nap, elrepül,
nem tudni, hová.
Asszíria királya!
Vezéreid örökre elaludtak,
fejedelmeid csendben nyugszanak.
Néped elszéledt a hegyeken,
s nincs, aki összegyűjtse őket.
Nincs orvosság sebedre,
halálos az, gyógyíthatatlan!
Pusztulásod hírére
minden nemzet tapsol és örül,
mert ki ne szenvedett volna
kegyetlen gonoszságodtól!