Mikeás próféta könyve 7:14-20

Uram, pásztorold népedet pálcáddal! Uralkodj nyájadon, örökségeden, amely magányosan él a vadonban és a Kármel hegyén. Hadd legeljenek Básánban és Gileádban, mint a régi időkben! Ezt mondja az Örökkévaló: „Mutatok nektek csodálatos dolgokat, mint azokban az időkben, amikor Egyiptomból kijöttetek!” Látják majd ezt a nemzetek, csodálkoznak és szégyenkeznek, mert minden hatalmuk semminek látszik e csodákhoz képest! Kezüket szájukra teszik, elnémulnak, megsüketülnek, a porban csúsznak előtted, Urunk, mint a kígyók vagy férgek. Reszketve bújnak elő rejtekhelyükről, és remegve járulnak Istenünk, az Örökkévaló színe elé. Bizony ámulva és rettegve állnak meg előtted! Kicsoda olyan Isten, mint te, aki megbocsátod néped bűneit, s elengeded örökséged maradékának vétkeit! Nem örökre haragszol ránk, mert az irgalmasságban gyönyörködsz. Ismét hozzánk fordulsz, és könyörülsz rajtunk. Bűneinket eltaposod, a tenger mélyére hajítod összes vétkünket. Megmutatod Jákób iránti hűségedet, Ábrahám iránti szövetséges szereteted, amint megesküdtél őseinknek régen.

Ingyenes olvasótervek és áhítatok a következő témában: Mikeás próféta könyve 7:14-20