Pásztorold botoddal népedet,
tulajdon nyájadat,
amely elhagyatva élt az erdőben,
termékeny földön!
Hadd legeljenek Básánban és Gileádban,
mint a régi időkben!
Csodás dolgokat mutatok neked,
mint amikor kijöttél Egyiptomból.
Látják majd ezt a népek,
és szégyenkeznek,
elvesztik minden erejüket,
kezüket szájukra teszik,
füleik megsüketülnek,
port nyalnak, mint a kígyó,
mint a föld férgei,
reszketve jönnek elő rejtekhelyükről,
rettegve folyamodnak
Istenünkhöz, az ÚRhoz,
és félnek majd tőled is.
Van-e olyan Isten, mint te,
aki megbocsátja a bűnt,
és elengedi népe maradékának büntetését?
Nem tartja meg haragját örökké,
mert abban telik kedve,
hogy kegyelmet ad.
Újra irgalmas lesz hozzánk,
eltapossa bűneinket,
minden vétkünket
a tenger mélyére dobja!
Hűségesen bánsz Jákóbbal,
kegyelmesen Ábrahámmal,
ahogyan megesküdtél őseinknek
a régi időkben.