Zsoltárok 78:9-59

mint az íjjal fölfegyverzett efraimiak, akik meghátráltak az ütközet napján. Nem tartották meg Isten szövetségét, nem akarták követni tanítását. Elfelejtették nagy tetteit, csodáit, amelyeket látniuk engedett. Őseik előtt csodákat művelt Egyiptom földjén, Cóan mezején. Tengert vágott ketté, s átvezette őket, a víztömeget gátként állította meg. Nappal felhővel vezette őket, éjszakánként pedig tűz fényével. Sziklákat hasított ketté a pusztában, bőven adott inniuk a mélységből. Patakokat fakasztott a sziklából, mint folyamokat zúdította le vizüket. De továbbra is vétkeztek ellene, lázongtak a Felséges ellen a pusztában. Próbára tették Istent vágyaikkal, ennivalót kérve kívánságuk szerint. Isten ellen szóltak, amikor ezt mondták: Tud-e Isten asztalt teríteni a pusztában? A sziklára ugyan ráütött, folyt a víz és patakok áradtak, de tud-e kenyeret is adni, és húsról gondoskodni népének? Az ÚR ezt hallva megharagudott, és tűz lobbant fel Jákób ellen, haragra gerjedt Izráel ellen, mert nem hittek Istenben, és nem bíztak segítségében. Parancsot adott a magas fellegeknek, és megnyitotta az égi kapukat. Mannaesőt hullatott rájuk eledelül, mennyei gabonát adott nekik. Isteni kenyeret evett mindenki, eledelt küldött, hogy jóllakjanak. Keleti szelet támasztott az égen, és déli szelet hajtott erejével. Annyi húst hullatott rájuk, mint a por, annyi madarat, mint a tenger fövénye. Táborukra hullatta azokat, hajlékaik köré. Ettek, és igen jóllaktak, amit csak kívántak, megadta nekik. De nem hagytak fel kívánságaikkal, bár még szájukban volt az étel. Ezért haragra gerjedt ellenük az Isten, megölte legjobbjaikat, leterítette Izráel ifjait. Ezek után is csak vétkeztek, és nem hittek csodáiban. Ezért hiábavalóságban hagyta telni napjaikat, esztendeiket rémületben. Ha öldökölni kezdte őket, hozzá folyamodtak, megtértek, és kívánkoztak Isten után. Meggondolták, hogy Isten a kősziklájuk, a felséges Isten a megváltójuk. De csak szájukkal hitegették, nyelvükkel hazudoztak neki. Szívük azonban nem tartott ki mellette, nem voltak hűségesek szövetségéhez. Pedig ő irgalmas, megbocsátja a bűnt, nem akar elpusztítani, sőt sokszor visszafojtja haragját, nem engedi, hogy egészen fellobbanjon indulata. Meggondolja, hogy halandók ők, olyanok, mint a tovatűnő szél, amely nem tér vissza. Hányszor lázadtak ellene a pusztában, hányszor okoztak neki fájdalmat a sivatagban! Sokszor kísértették az Istent, megbántották Izráel Szentjét. Nem gondoltak hatalmára és arra a napra, amelyen kiváltotta őket a nyomorúságból, amikor jeleket tett Egyiptomban, és csodákat Cóan mezején. Vérré változtatta a folyókat, nem ihattak a patakokból. Bögölyöket bocsátott rájuk, hogy marják őket, és békákat, hogy romlást hozzanak rájuk. Termésüket a cserebogárnak adta, munkájuk gyümölcsét a sáskáknak. Szőlőjüket jégesővel pusztította el, fügefáikat felhőszakadással. Állataikat jégesővel verette, jószágaikat villámokkal. Rájuk zúdította izzó haragját, dühét, háborgását, a nyomorúságot és a pusztító angyalok seregét. Utat nyitott haragjának, nem óvta meg őket a haláltól, életüket dögvésszel sújtotta. Levágott minden elsőszülöttet Egyiptomban, a férfierő első termését Hám sátraiban. Útnak indította népét, mint juhokat, vezette, mint nyájat a pusztában. Biztonságban vezette őket, nem rettegtek, de ellenségeiket a tenger borította el. Bevitte őket szent területére, erre a hegyre, melyet jobbjával alkotott. Népeket űzött ki előlük, nekik osztotta ki azoknak birtokát, Izráel törzseit telepítette sátraikba. De ők kísértették a felséges Istent, lázadoztak, és nem tartották meg intelmeit. Hűtlenül elpártoltak, mint őseik, csalódást okoztak, mint a meglazult íj. Áldozóhalmaikkal haragították, és bálványszobraikkal ingerelték. Ezt hallva Isten felháborodott, és nagyon megutálta Izráelt.