Zsoltárok 78:9-59

Megosztás

Zsoltárok 78:9-59 Karoli Bible 1908 (HUNK)

Efraim fiai, a fegyveres íjászok hátat fordítottak az ütközet napján; Nem őrizték meg az Isten szövetségét, és nem akartak járni az ő törvényében; Sőt elfelejtkeztek az ő tetteiről, csodáiról, a melyeket mutatott nékik. Apáik előtt csodát mívelt Égyiptom földjén, a Czoán mezején. Ketté választotta a tengert s átvitte őket; és felállította a vizeket fal gyanánt. Vezette őket nappal felhőben, és egész éjen át tűznek világosságában. Sziklákat hasított meg a pusztában, és inniok adott bőségesen, akárcsak a mélységes vizekből. Patakokat fakasztott a kősziklából, és folyamok módjára vizeket ömlesztett: Mégis folyvást vétkeztek ellene, és haragították a Felségest a pusztában; És megkísérték Istent az ő szívökben, enni valót kérvén az ő kivánságuk szerint. És szólának Isten ellen, mondván: Avagy tudna-é Isten asztalt teríteni a pusztában? Ímé, megcsapta a kősziklát és víz ömlött és patakok özönlöttek; de vajjon tud-é kenyeret is adni? avagy készíthet-é húst az ő népének? Meghallotta az Úr és megharagudott ezért, és tűz gyulladt fel Jákób ellen, és harag gerjedt fel Izráel ellen; Mert nem hittek Istenben, és nem bíztak az ő segedelmében, És ráparancsolt a felhőkre ott fenn, és az egek ajtait megnyitotta. És hullatott reájuk mannát eledelül, és mennyei gabonát adott nékik. Angyalok kenyerét ette az ember, bőséggel vetett nékik eleséget, Megindítá a keleti szelet az egekben, és elhozá erejével a déli szelet; És hullata rájuk annyi húst, mint a por, és annyi madarat, mint a tenger fövénye. És leszállítá azokat az ő táboruk közepére, az ő sátoraikhoz köröskörül. Evének azért és igen megelégedének, és a mit kivántak, azt hozá nékik. Még fel sem hagytak a kivánságukkal; az étel még a szájukban vala: Mikor az Isten haragja felgerjede ellenök, és főbbjeik közül sokakat megöle, és Izráelnek ifjait levágá; Mindamellett is újra vétkezének, és nem hivének az ő csodadolgaiban. Azért hiábavalóságban töltette el napjaikat, éveiket pedig rettegésben. Ha ölte őket, hozzá fordultak, megtértek és Istent keresék. És eszökbe vevék, hogy Isten az ő sziklájok, és a felséges Isten az ő megváltójok; És hízelkedének néki szájokkal, nyelvökkel pedig hazudozának néki. De szívök nem volt tökéletes iránta, és nem voltak hűségesek az ő szövetségéhez; Ő azonban irgalmas és bűnbocsátó, nem semmisít meg, sőt sokszor elfordítja haragját, és nem önti ki teljes búsulását. Azért eszébe vevé, hogy test ők, és olyanok, mint az ellebbenő szél, a mely nem tér vissza. Hányszor keserítették őt a pusztában, hányszor illették fájdalommal a kietlenben?! És újra kísértették az Istent, és ingerelték Izráel szentjét. Nem emlékeztek meg az ő kezéről, sem a napról, a melyen megváltotta őket a nyomorgatótól; Midőn kitűzte jeleit Égyiptomban, és csodáit a Czoán mezején. És vérré változtatta folyóikat, hogy nem ihatták patakjaikat. Legyeket bocsáta reájok, a melyek emészték őket, és békát, a mely pusztítá őket. Odaadta termésöket a szöcskének, s munkájuk gyümölcsét a sáskának. Jégesővel pusztítá el szőlőjüket, s figefáikat kőesővel. Odaveté barmaikat a jégesőnek, marháikat pedig a mennyköveknek. Rájok bocsátá haragjának tüzét, mérgét, búsulását és a szorongatást: a gonosz angyalok seregét. Utat tört haragjának, s nem tartotta meg a haláltól lelköket, és életöket döghalálnak veté. És megöle minden elsőszülöttet Égyiptomban, az erő zsengéjét Khám sátoraiban. Elindítá mint juhokat, az ő népét, s vezeté őket, mint nyájat a pusztában. És vezeté őket biztonságban, és nem félének, ellenségeiket pedig elborítá a tenger. És bevivé őket az ő szent határába, arra a hegyre, a melyet szerzett az ő jobbkezével. És kiűzé előlük a pogányokat, és elosztá nékik az örökséget sorsvetéssel; és letelepíté azok sátoraiban az Izráel törzseit. De megkisérték és megharagíták a magasságos Istent, és nem őrizék meg bizonyságait; Elfordulának ugyanis és hűtlenek levének, mint apáik; visszafelé fordulának, mint a csalfa kézív. Haragra ingerelték őt magaslataikkal, és bosszantották faragott bálványaikkal. Meghallá ezt Isten és felgerjede; és az Izráelt felette megútálá.

Zsoltárok 78:9-59 2012 HUNGARIAN BIBLE: EASY-TO-READ VERSION (EFO)

Ne legyenek olyanok, mint Efraim harcosai, az íjászok, akik megfutamodtak a csatából, nem tartották meg Istennel kötött Szövetségüket, s nem követték Törvényét, elfelejtették nagy tetteit, csodáit, amelyeket megmutatott nekik. Bizony, csodákat tett őseik szeme láttára Cóán mezején, Egyiptomban! Kettéválasztotta a tengert, hogy a vizek megálltak oldalt, mint a falak, és népét átvezette közöttük. Vezette őket nappal a felhőoszloppal, éjjel a tűzoszlop világosságával. Sziklát hasított meg a sivatagban, hogy a mélyből feltörő vizekből inni adjon népének bőségesen. Vizet fakasztott a sziklából, mely úgy zúdult le, mint a folyó! De őseink továbbra is vétkeztek, lázadoztak a pusztában a Felséges ellen. Próbára tették Istent, ételt kértek tőle kívánságuk szerint. Elégedetlenkedtek, és Isten ellen beszéltek: „Vajon tud-e nekünk enni adni a sivatagban? Ráütött a sziklára, és víz fakadt belőle, patakok eredtek, de tud-e kenyeret és húst is adni népének?” Hallotta ezt az Örökkévaló, és megharagudott Jákóbra, haragra lobbant Izráel ellen, mert nem hittek benne, nem bíztak segítségében. Majd parancsolt fent a fellegeknek, és megnyitotta az ég ajtaját, mannát hullatott rájuk, mint esőt, mennyei gabonát adott nekik eledelül. Angyalok kenyerét adta népének, Isten bőséges asztalt terített nekik. Feltámasztotta a keleti szelet, és erejével a déli szelet, fürjek tömege hullott a népre, mint az eső, annyi madár szállt közéjük, mint a por. Ott értek földet a táborban, leszálltak a sátrak közé. Evett a nép, ameddig jóllakott, Isten többet adott nekik, mint amit kívántak. De nem fékezték kívánságukat, még szájukban volt a hús, mikor Isten haragja lesújtott rájuk, és megölte még az erőseket is. Sok fiatal harcost is megölt. Mégis szüntelen vétkeztek Isten ellen, nem bíztak csodás erejében. Ezért hagyta, hogy napjaik értelmetlenül teljenek, és félelemben töltsék éveiket. Ha sokat megölt közülük, a többiek hozzá fordultak segítségért. Sietve jöttek hozzá, hogy keressék őt. Akkor újra eszükbe jutott, hogy Isten a Kősziklájuk, a Felséges Isten a Megmentőjük. De csak szájukkal hízelegtek, és nyelvükkel hazudtak neki, szívük nem volt őszinte iránta, Szövetségéhez nem voltak hűségesek. Isten mégis könyörült rajtuk, megbocsátotta bűneiket, s népét nem pusztította el. Sokszor visszafogta haragját, és nem engedte fellángolni dühét. Emlékezett rá, hogy ők csak halandó emberek, olyanok, mint a szél, mely elszáll, és nem tér vissza többé. Milyen sokszor lázadtak Isten ellen a sivatagban, mennyit szomorították őt a pusztában! Újra meg újra próbára tették türelmét, megbántották Izráel Szentjét. Elfelejtették csodás tetteit, nem gondoltak a napra, mikor megszabadította őket ellenségeik kezéből. Elfeledkeztek a csodákról, amelyeket Egyiptomban vitt véghez, és csodás megmenekülésükről Cóan mezején. Elfelejtették, hogyan változtatta vérré a vizeket, hogy azoknak nem volt mit inniuk. Bögölyök seregét küldte, hogy csípjék az egyiptomiakat, és békák tömegei lepték el házaikat. Sáskák hadával pusztította gabonájukat, sáskajárással kerti növényeiket, szőlőskertjeiket jégeső verte el, kőeső pusztította fügefáikat. Háziállataikat jégeső verte agyon, villámok sújtották nyájaikat. Rájuk zúdította izzó haragját: sokféle nyomorúságot, és a pusztító angyalok seregét. Nem tartotta vissza dühét, nem kímélte őket betegségtől, sőt a haláltól sem. Bizony, mind megölte az egyiptomiak elsőszülött fiait, elpusztította Hám családjában az elsőszülötteket. Mint pásztor a nyáját, úgy vezette népét, pásztorolta őket a pusztában, mint juhokat. Biztonságban vezette őket, nem féltek az ellenségtől, mert azokat a tenger borította el. Elvezette őket szent hegyéhez, amelyet kezével formált. Kiűzte előlük a nemzeteket, s földjüket szétosztotta saját népe között. Izráel törzseit ültette az idegenek sátraiba. Izráel mégis folyton lázadozott a Felséges ellen, sokszor próbára tették türelmét, és Törvényének nem engedelmeskedtek. Hűtlenül hátat fordítottak, akárcsak őseik, ellene fordultak, csalódást okoztak, mint a kiforduló íj. Bosszantották bálványaikkal, ingerelték szobraikkal. Látta ezt Isten, és felháborodott, Izráel népére nagyon megharagudott.

Zsoltárok 78:9-59 Magyar Bibliatársulat új fordítású Bibliája (HUNB)

mint az íjjal fölfegyverzett efraimiak, akik meghátráltak az ütközet napján. Nem tartották meg Isten szövetségét, nem akarták követni tanítását. Elfelejtették nagy tetteit, csodáit, amelyeket látniuk engedett. Őseik előtt csodákat művelt Egyiptom földjén, Cóan mezején. Tengert vágott ketté, s átvezette őket, a víztömeget gátként állította meg. Nappal felhővel vezette őket, éjszakánként pedig tűz fényével. Sziklákat hasított ketté a pusztában, bőven adott inniuk a mélységből. Patakokat fakasztott a sziklából, mint folyamokat zúdította le vizüket. De továbbra is vétkeztek ellene, lázongtak a Felséges ellen a pusztában. Próbára tették Istent vágyaikkal, ennivalót kérve kívánságuk szerint. Isten ellen szóltak, amikor ezt mondták: Tud-e Isten asztalt teríteni a pusztában? A sziklára ugyan ráütött, folyt a víz és patakok áradtak, de tud-e kenyeret is adni, és húsról gondoskodni népének? Az ÚR ezt hallva megharagudott, és tűz lobbant fel Jákób ellen, haragra gerjedt Izráel ellen, mert nem hittek Istenben, és nem bíztak segítségében. Parancsot adott a magas fellegeknek, és megnyitotta az égi kapukat. Mannaesőt hullatott rájuk eledelül, mennyei gabonát adott nekik. Isteni kenyeret evett mindenki, eledelt küldött, hogy jóllakjanak. Keleti szelet támasztott az égen, és déli szelet hajtott erejével. Annyi húst hullatott rájuk, mint a por, annyi madarat, mint a tenger fövénye. Táborukra hullatta azokat, hajlékaik köré. Ettek, és igen jóllaktak, amit csak kívántak, megadta nekik. De nem hagytak fel kívánságaikkal, bár még szájukban volt az étel. Ezért haragra gerjedt ellenük az Isten, megölte legjobbjaikat, leterítette Izráel ifjait. Ezek után is csak vétkeztek, és nem hittek csodáiban. Ezért hiábavalóságban hagyta telni napjaikat, esztendeiket rémületben. Ha öldökölni kezdte őket, hozzá folyamodtak, megtértek, és kívánkoztak Isten után. Meggondolták, hogy Isten a kősziklájuk, a felséges Isten a megváltójuk. De csak szájukkal hitegették, nyelvükkel hazudoztak neki. Szívük azonban nem tartott ki mellette, nem voltak hűségesek szövetségéhez. Pedig ő irgalmas, megbocsátja a bűnt, nem akar elpusztítani, sőt sokszor visszafojtja haragját, nem engedi, hogy egészen fellobbanjon indulata. Meggondolja, hogy halandók ők, olyanok, mint a tovatűnő szél, amely nem tér vissza. Hányszor lázadtak ellene a pusztában, hányszor okoztak neki fájdalmat a sivatagban! Sokszor kísértették az Istent, megbántották Izráel Szentjét. Nem gondoltak hatalmára és arra a napra, amelyen kiváltotta őket a nyomorúságból, amikor jeleket tett Egyiptomban, és csodákat Cóan mezején. Vérré változtatta a folyókat, nem ihattak a patakokból. Bögölyöket bocsátott rájuk, hogy marják őket, és békákat, hogy romlást hozzanak rájuk. Termésüket a cserebogárnak adta, munkájuk gyümölcsét a sáskáknak. Szőlőjüket jégesővel pusztította el, fügefáikat felhőszakadással. Állataikat jégesővel verette, jószágaikat villámokkal. Rájuk zúdította izzó haragját, dühét, háborgását, a nyomorúságot és a pusztító angyalok seregét. Utat nyitott haragjának, nem óvta meg őket a haláltól, életüket dögvésszel sújtotta. Levágott minden elsőszülöttet Egyiptomban, a férfierő első termését Hám sátraiban. Útnak indította népét, mint juhokat, vezette, mint nyájat a pusztában. Biztonságban vezette őket, nem rettegtek, de ellenségeiket a tenger borította el. Bevitte őket szent területére, erre a hegyre, melyet jobbjával alkotott. Népeket űzött ki előlük, nekik osztotta ki azoknak birtokát, Izráel törzseit telepítette sátraikba. De ők kísértették a felséges Istent, lázadoztak, és nem tartották meg intelmeit. Hűtlenül elpártoltak, mint őseik, csalódást okoztak, mint a meglazult íj. Áldozóhalmaikkal haragították, és bálványszobraikkal ingerelték. Ezt hallva Isten felháborodott, és nagyon megutálta Izráelt.

Zsoltárok 78:9-59 Revised Hungarian Bible (RÚF)

mint az íjjal fölfegyverzett efraimiak, akik meghátráltak az ütközet napján. Nem tartották meg Isten szövetségét, nem akarták követni tanítását. Elfelejtették nagy tetteit, csodáit, amelyeket látniuk engedett. Őseik előtt csodákat művelt Egyiptom földjén, Cóan mezején. Tengert vágott ketté, és átvezette őket, a víztömeget gátként állította meg. Nappal felhővel vezette őket, éjszakánként pedig tűz fényével. Sziklákat hasított ketté a pusztában, bőven adott inniuk a mélységből. Patakokat fakasztott a sziklából, mint folyamokat zúdította le vizüket. De továbbra is vétkeztek ellene, lázongtak a Felséges ellen a pusztában. Próbára tették Istent vágyaikkal, ennivalót kérve kívánságuk szerint. Isten ellen szóltak, amikor ezt mondták: Tud-e Isten asztalt teríteni a pusztában? A sziklára ugyan ráütött, folyt a víz, és patakok áradtak, de tud-e kenyeret is adni, és húsról gondoskodni népének? Az ÚR ezt hallva megharagudott, és tűz lobbant fel Jákób ellen, haragra gerjedt Izráel ellen, mert nem hittek Istenben, és nem bíztak segítségében. Parancsot adott a magas fellegeknek, és megnyitotta az égi kapukat. Mannaesőt hullatott rájuk eledelül, mennyei gabonát adott nekik. Isteni kenyeret evett mindenki, eledelt küldött, hogy jóllakjanak. Keleti szelet támasztott az égen, és déli szelet hajtott erejével. Annyi húst hullatott rájuk, mint a por, annyi madarat, mint a tenger fövenye. Táborukra hullatta azokat, hajlékaik köré. Ettek, és igen jóllaktak, amit csak kívántak, megadta nekik. De nem hagytak fel kívánságaikkal, bár még szájukban volt az étel. Ezért haragra gerjedt ellenük az Isten, megölte legjobbjaikat, leterítette Izráel ifjait. Ezek után is csak vétkeztek, és nem hittek csodáiban. Ezért hiábavalóságban hagyta telni napjaikat, esztendeiket rémületben. Ha öldökölni kezdte őket, hozzá folyamodtak, megtértek, és kívánkoztak Isten után. Meggondolták, hogy Isten a kősziklájuk, a felséges Isten a megváltójuk. De csak szájukkal hitegették, nyelvükkel hazudoztak neki. Szívük azonban nem tartott ki mellette, nem voltak hűségesek szövetségéhez. Pedig ő irgalmas, megbocsátja a bűnt, nem akar elpusztítani, sőt sokszor visszafojtja haragját, nem engedi, hogy egészen fellobbanjon indulata. Meggondolja, hogy halandók ők, olyanok, mint a tovatűnő szél, amely nem tér vissza. Hányszor lázadtak ellene a pusztában, hányszor okoztak neki fájdalmat a sivatagban! Sokszor kísértették az Istent, megbántották Izráel Szentjét. Nem gondoltak hatalmára és arra a napra, amelyen kiváltotta őket a nyomorúságból, amikor jeleket tett Egyiptomban, és csodákat Cóan mezején. Vérré változtatta a folyókat, nem ihattak a patakokból. Bögölyöket bocsátott rájuk, hogy marják őket, és békákat, hogy romlást hozzanak rájuk. Termésüket a cserebogárnak adta, munkájuk gyümölcsét a sáskáknak. Szőlőjüket jégesővel pusztította el, fügefáikat felhőszakadással. Állataikat jégesővel verette, jószágaikat villámokkal. Rájuk zúdította izzó haragját, dühét, háborgását, a nyomorúságot és a pusztító angyalok seregét. Utat nyitott haragjának, nem óvta meg őket a haláltól, életüket dögvésszel sújtotta. Levágott minden elsőszülöttet Egyiptomban, a férfierő első termését Hám sátraiban. Útnak indította népét, mint juhokat, vezette, mint nyájat a pusztában. Biztonságban vezette őket, nem rettegtek, de ellenségeiket a tenger borította el. Bevitte őket szent helyére, erre a hegyre, melyet jobbjával alkotott. Népeket űzött ki előlük, nekik osztotta ki azoknak birtokát, Izráel törzseit telepítette sátraikba. De ők kísértették a felséges Istent, lázadoztak, és nem tartották meg intelmeit. Hűtlenül elpártoltak, mint őseik, csalódást okoztak, mint a meglazult íj. Áldozóhalmaikkal haragították, és bálványszobraikkal ingerelték. Ezt hallva Isten felháborodott, és nagyon megutálta Izráelt.